gyöngyöt dobálni, semminek örülni

A boldog tudatlanság… Persze ő nem tudja, hogy tudatlan, és boldogtalannak gondolja magát. Nem tudja azt, hogy ha tudná azt, amit nem tud, még boldogtalanabb lenne.

Felnőtt vagy, - szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? - kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak! balra Kína
és jobbra lóherés örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fúj a szél? -
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
"Csak ülj a fölre és beszélj az égre."
S nem ül le. S nem beszél.
Felnőtt és azt se tudja, mivégre.

R.M.


Bocsánat, mi nem az életre készülünk…

Valaki szerint ez végzetes hiba. Hogy „gyerekek” akarunk maradni, nem vagyunk hajlandók részt venni abban a másik világban. Ülj a földre és beszélj az égre… van aki, felnő, és azt se tudja mivégre. de nekem az az élet nem kell. Nem érdekel. Értelmetlen és üres. Egy éven át próbáltam elmagyarázni, megmutatni, tanítani neki, hogy milyen az én világom. És csak most látom, mennyire nem értett meg semmit. Befogta a fülét és lehunyta a szemét. És végül engem is kirángatott onnan. Most meg az arcomba vágja a sértődötten, mennyire lehetetlen ez az egész. Hogy nem érti, mit miért csináltam. Nem olvasott Kosztolányit? Nem nagyon. Mert akkor tudná, hogy mindaz ami fontos és végzetes, a gyerekkorban történik. Nincs még egy olyan állapot, amikor annyira komoly minden, a játékban benne van az Élet, mindennek van valami nagyszerű és rejtett értelme, a mesék élnek, körülöttünk, mindennek lelke van , értelme és mondanivalója. És most a szememre veti, hogy kijátszottam őt, értelmetlenül csapongok össze –vissza. Egy olyan álmot kergetek, ami nem is létezik. Próbálok nem nevetni. Nem pörögni és táncolni előtte, az kiabálva, hogy ha az életben nincs már több móóókaaaa…akkor meghalunk. De én most élni szeretnék, Akarsz játszani kígyót, madarat,hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? és nem tudok rajta segíteni. Más nyelvet beszélünk. Utánam nyúl, és nem ér el a keze, nem tud többé megfogni. És ez így van jól.