20

Milyen szánalmas ( lenne). Volt régen egy borsodis sörnyitóm, ami, amikor használtam, megszólalt. Valami olyasmit mondott, hogy: hát fiúk, ma sem éltünk hiába. Csak oda akartam kilyukadni, hogy persze, reklám, de mennyire nem elég egy sör ahhoz, hogy nyugtával így dicsérjem a napot.

Nos, akkor beszélgessünk, 7000 km távolságból. Igazándiból a lényeget tekintve mindegy, hogy csak 25 km-re van Budán vagy New Yorkban, és azért nincs itt.

„…követelem az arany, selyem, gyémánt, bíbor meg fogalmam sincs milyen szíveimet facebookon, csak hogy megnyugodjon a pici lelkem…mert bár a dal úgy szól, hogy la donna e mobile, az élet olyan kiszámíthatatlan, és inkább jobb feleslegesen jártatni a számat meg rongyosra beszélni, mint a bizonytalanság. Esetleg a szívek mellé még némi szívhez szóló idézet, mondjuk egy olyan szuper könyvből( regénynek nem nevezem akkor se, mert az meggyalázás), mint a Twilight, mert az olyan szép szerelmes történet, meg mély meg minden, tökre odavannak egymásért, nem?szóval ezek után(de ez csak egy napi adag ám!) talán hajlandó vagyok elhinni, hogy valamit számít neked ez az egész….”

Juhéjj…nem, nem unatkozom ám. / amúgy tényleg nem, ez nem unalom hanem a várakozás… csak már elszoktam tőle/ ... halló halló halló hallucináció, csak a szerelem eleven elemem, valahol elveszett, veszettül keresem, sehol se talállak téged életem...
Fordhoz és Arthurhoz menekültem, nos ez az eredmény. Rossz ötlet volt, nem épp az épelméjűség felé billentik a mérleget. Túl sokat írok, az elmúlt 2 napban, és ide csak a töredéke kerül föl (öncenzúra) , és folyton beszélek valakihez, ami abszolút értelmetlen, de tekintve a kommunikációs csatornák szerény voltát, ez maradt. És még nem szólt rám, hogy unná:-) .

Nézegettem a földgömbömön, mégis fel tudjam fogni, mennyire messze ment. Nem állítom, hogy teljes mértékben sikerült. Itthon még mindig velem van, egészen közel/például az illata a kispárnámban/. A dolgokat valahogy úgy nézem, hogy neki hogyan fogom elmesélni. Ma például pont úgy pizzát csináltunk, mint nemrég éjszaka, de most csak két féle sonka meg szalonna volt rajta, és végig Black Sabbath meg Iron Maiden üvöltött.

Ja és délután kettőig aludtam, próbálom azzal hitegetni magam, hogy kell ez, a gólyatáborra töltöm fel magam.

Meg ürítem a májamat, már legalább két napja nem ittam semmit:).

Meg zaklatom a régi ismerőseimet, hogy foglalkozzanak velem ( hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen…) , de aztán rájövök, hogy ami igazán hiányzik az csak egy görbe este L.val. Már nagyon rosszul áll a világ szénája, ráfér némi megváltás. Ha ez ugyan segít rajta.

Szóval ennél még New York is izgalmasabb.Gondolom.