Seabear - I Sing I Swim

...and your teeth marks in my skin...

fikarcnyi

Számolhatnék százig is, akkor se nyugodnék le , mert egzisztenciálisan lettem felidegesítve.

Kicsinyesség.Ostobaság. Korlátoltság. Utálom a KOK-embereket. És túl sokan vannak.

Egyes egyedül, mint a kisujjam. A vonaton, neonfényben, huzatban rosszabb volt.

Akkor is, ha rossz vagyok, csak rejtsen el a tenyerébe, zárjon a puha melegbe, simogassa meg a hajam és az arcom, és nézze el nekem, ha nem vagyok jó semmire.


/ez két oldal kivonata... jóból is megárt a sok. hát még belőlem./

Mnémoszüné

Ha nem is az én személyes emlékeim, miért fájnak? Belém nevelték, hogy fájnia kell? A ’fáj’ nem is jó szó. A sajog modoros…sajogni legfeljebb az öregek háta szokott, nem a /nemzeti/ öntudatom. Dühöt érzek. Elkeseredett, tehetetlen mérget, amiatt, hogy mindez megtörtént, megtörténhetett. Hiába nem engem ütöttek tenyerük élével, ólmosbottal, nem az én körmeimet szaggatták le, nem az én családomat hurcolták el, tették tönkre. Talán én se vagyok jobb náluk… sokuk már a föld alatt porlad, mégis ha tehetném, addig ütném őket üvöltve, amíg mozognak. Visszaadni mindent, azt akarom, ők is érezzék mit tettek. Nem tudom megbocsátani azt, amit nem is ellenem követtek el. Az aljasságuk, az embertelenségük dühít. Ilyen alakoknak nincs joga az élethez. Vannak, akik esetleg a mai napig vígan élnek, és büszkék a tetteikre, hisznek benne, hogy jól tették azt, amit. Egy eszme nevében gyilkolni? Vajon tényleg hittek benne? Vagy csak a fortélyos félelem igazgatta őket is? Féltek, ha nem üvölt eléggé a megkínzott, őket vonják felelősségre, ők kerülnek a helyére? Nem tudok cinikusan vállat vonni, hogy hát sajnálom rosszkor születtek, vagy maradtak volna csöndben. Semmilyen elnyomást, korlátozást nem bírok elviselni. Hát még ha nálam ostobábbak osztogatják a parancsot. A test megtörésével a lelket akarták tönkretenni. Ösztönösen megérezték, tudták, ki a kiválóbb náluk, ki az aki egy fejjel magasabb a tömegeknél. És az ilyet el kellett pusztítani.

Ez nem az én történetem, még távolról sem. Nincsenek családi rémmesék, elhurcolások.
Nem fáj, nem rémít. Megbénít. Nem kapok levegőt, csak állok a levegőtlen présben, nem érzem a testem súlyát se. Egy ember megy szembe a pusztulással, kietlen sivatag közepén, neki már csak ez maradt, nem akar emlékezni, nem akarja tudni, hogy jutott idáig, milyen erők lökték- húzták- vonták. Elpusztítani azt, ami engem ölne meg. Megölni magamban valamit? Lehet ilyet tenni? Ami nem is én vagyok, mégis a részemet képezni, mert ide születtem. Ez nem pátosz, nem érzelgősség. Csak tény. Itt élek, másmilyen nem lehetek. Már.

Emlékek nélkül is létezik az ember? Ugyanaz marad? Vagy a múltja nélkül csak egy bádogedény? Vagy fehér fal? Vagy valami még semlegesebb… van olyan, hogy valamit tényleg el KELL felejteni, hogy tovább lehessen élni? Van, amikor az emlékek erősebbek, és megölnének? Egyáltalán létezik felejtés? Képes az ember megtörtént dolgokat, azok bizonyos következményét soha nem létezőként kezelni? Úgy kell tenni, mintha nem én lettem volna ott, nem tudnék semmiről. Hazudni kell, más múltat kitalálni, mesékkel helyettesíteni a valóságot, hogy tovább lehessen élni.

Az emlékek lassan pusztítanak. Igényt tartanak a testedre, a városra, ahol élsz, a lelkedre, szívedre. Minden kell nekik, illatok, ízek, érintések… gúzsba kötnek, megtréfálnak, kifosztanak, mégis csak velük vagy teljes.


/íme egy esztétika és egy jelenkoros magyar történelem kollokvium eredménye/

Could-have-been love story

hmmm...:-)ki így ki úgy...ki meg amúgy...

mertmiértne?

nem vagyok én részeg(csak hát igen-igen kába)
menjünk lakni a várba( még máma)

???

kupleráj

lelkisegély még vizsgaidőszakban. csoki csokival meg kávéval.nyümmm...

ne!

Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserü borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.

"egy alak a múltból"

You made me strong when I was feeling weak, and we crossed, that one time screaming stop signs, staring wild eyes…aki soha, egyetlen percre se, egyetlen tekintetre se…nézni se, lépni se szabad… úgy esnék belé, mint gazdátlan kavics a folyóba…late goodbye. szerelmeink emléke miért zavar ma? és miért cipellek magammal titeket, mindőtöket, akiket valaha szerettem, akik valaha rám néztek? sose felejtek, sose tanulok, többet könnyű poggyász soha… mindent megőrzök s mindent feledek…parazsas kályhánál vad láz diderget…Ó Párizs… ahogy valaki kimondja, francia hangsúllyal, benne zsibong az egész város hangulata, a vágy utána…je’taime Paris. És mégsincs múltam. én vagyok csak, az egyetlen jelen, csak az létezik, ami bennem tovább tud élni. Mi volt abban a mosolyban? Alvó szegek a jéghideg homokba. Most én vagyok a hideg fém, a szeg a keresztről, aki képtelen jót tenni, csak fájdalmat tudok okozni, belemélyedni az idegen tenyér lüktető húsába, mintha a saját körmömet vájnám a tenyerembe. De még csak vérem se serken. Így még tűrhetetlenebb a fájdalom, mert nincs nyoma, testetlen, megmagyarázhatatlan. És én vagyok a jéghideg homok, a sivatag ha úgy tetszik. Éjszaka van, és csak álomnak tűnik a nappali forróság. Ennél még a délibáb is jobb, mert engedi, hogy reménykedjek valami jobb eljövetelében. De nem. Most csak a süket csend és a csillagtalan, ’ázó éjjelek’. Kiontották véremet, és a homok gyorsan felitta, mint a régi gladiátor viadalok után, az arénákban. A császár döntött, és az ő szava parancs, lassan lefele fordult hüvelykujjal kacagott a bíborpalástban.

2009 január

és még azt merik mondani, hogy én egy kiegyensúlyozott ember látszatát keltettem akkoriban. többé kevésbé. pedig csak zseniális volt a maszk.s ha nevetek, vagy ajkamon kél ének, teszem, mivel egyetlen menedék ez...

Egy szőke lány.

csapodár Karinthy

Karinthy Frigyes levele G… I…-nek
(1929)


Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod – csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok.

Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.

Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is –

Rémes. Hm? Mi?

Hogy mi lesz?

Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk.

„Kérem, Schwarz, beszéljen valamit Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát, kérem. Talán a bécsi levelekből valamit.”

Hopp – vigyázni kell. Te drága.

Mitől görbült le a szád? Hű vagyok

K

2,1

majdhogynem kerettel rendelkező történet. 21 helyett, összevont kettőegy.az idő illúzió, és mindegy milyen jó vagy rossz volt valami, holnaptól megint elkezdődik egy újabb valami. ami azt jelenti, más meg véget ért. akkor viszlát édes, gondtalan nyár, saruk, szalmakalapok, fürdőruhák, ti is szevasztok... Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény, az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni. Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,...akkor holnap fel fel ti rabjai a földnek mert pecunia non olet és historia est magistra vitae...és fortes fortuna adiuvat. no meg persze in vino veritas.ráadásnak meg ez:Quod licet Iovi, non licet bovi...ha már tegnap éjjel valaki kioktatott, hogy milyen ostoba vagyok, ennek a végződése:iovem, bovem...és voilá: nem.és a tanulság:Si vis pacem, para bellum. mára elég ennyi bölcsesség.

a hétvége történetét meg majd valamikor, egyszer, csak hogy el ne feledjem.

ha szerettél volna, nem tetted volna meg.
ha szerettél volna, megbocsátottál volna.

az örök kérdés: te kit szeretsz a legjobban? talán mindenki önmagát. még ha nem is vallja be.

3

katzenjammer...

L.: miért nem mondtad, hogy fáj megmozdulni?vízszintesből függőlegesbe?inkább nem forgatom a fejem se.
D.:vigyázz a fény is fájni fog...
L.:(villany feloltva)áoúúú...

ez "reggel" kettőkor.mert hajnali negyed hat után feküdtünk le.hiányzott már egy ilyen buli. amikor már szódásüveg használata is komoly nehézségekbe ütközik. hát még a telefoné. vagy a kulcsé...de evribádiiideeenszdenszdeeensz

a többi néma csend...:-)

4

"Ittál tegnap valami alkoholt? válasz: nem emlékszem, nagyon bebasztam...":-D

amúgy meg nem is...
nem emlékszel vagy nem ittál?
nem.

valójában mindenre emlékszem és részeg se voltam /nagyon/. csak egy jó este volt, jó emberekkel.a macifröccs még mindig alattomos, rémálmaim voltak tőle, a szeptemberi eső hideg, a ferenciek aluljáró éjszaka egyedül nem vicces hely. az élet meg bonyolult, és idegen arcokkal tudok még bunkó lenni. az érzelmi ömlengést meg mellőzöm, de jó volt az elrejtőzős wc-s beszélgetés L.val. még sok ilyet... vagy hasonlót.

5

nem kaptam meg a napsütést...akkor más se kellett.durcás kisgyerek, ajakbiggyesztés, toporzékolás...nyafog a táj is. bárcsak a szárszói nyafogását figyelhetném, ahogy a tollászkodó sárgalombú fák állnak az alkonyatban. e helyett holnap egyetem, meg este megint(teee alkesz...) ivászat, számomra ismeretlen vendéglátóipari egységben. azért remélem nem túl messze a ferenciek-kálvin-deák bűvös hármastól.

És utálom a nat geot…megmérgezték a lelkem/tudatalattim/ pedig én csak okos akartam lenni és sokat tudni a világról. Például a tűzhányókról. Nos, ennek eredménye ma egy borzalmas rémálom lett/ bár egy rémálom milyen legyen, ha nem borzalmas???tautológia/. egy szigeten voltam egy igen kedves ismerősömmel, és egyszercsak elsötétült a kék ég, füst mindenhol, a hegy elkezdett nőni, emelkedni, füstölni, és mindenhonnan dőlt belőle a láva, nem csak kitört a kráterből, de az oldala, az egész hegy repedt szét. Mi meg nem tudtunk hova menekülni, mert körbe víz volt. És azalatt kedélyesen elbeszélgettünk a delfinek vemhességéről…hogy egy évig van a méhben a magzat, az uszonya csontjai mint egy emberkéz, és 14 kilósan születik…és átlagban 20-30évet él… hogy éltük túl mégis??? Jött egy hatalmas eső, és ettől megszilárdult a láva… mi meg sétáltunk a langyos, vizes fennsíkon. Így legyen nekem ’jóreggelt’. Volt egy másik álmom. Arra is élénken emlékeztem ébredés után, de már gőzöm sincs.

Más: rájöttem, miért mentem magyar szakra. Imádni fogom. Ezt a nyelvet csak imádni lehet.
ezÉRt

Csalni nem ér, uraim!!!
Elpattant egy ér az agyában!
Értől indulok el és befutok a szent, nagy óceánba.

Elnézést uram, mikor ÉRkezik meg a vonat???
Pont jó embernél ÉRdeklődik kisasszony, én vagyok az ellenőr.
ÉRtem.
ÉRdekelne, van e ÉRvényes jegye, bÉRlete.
ÉRtkelném ha ÉRezné az erőfeszítéseimet, amit az ügy ÉRdekében tettem…
Mit gondol, ingyÉR’ utazik magácska???ÉRtesítem a rendőrséget , ha kell!!!
ÉRzéki bájaimra mégis ÉRzéketlen??? Nem ÉRtem magát. ÉRdemtelenre pazaroljam???
A törvény keze mindehova elÉR.
No hát ezÉRt igazán megÉRte.
ÉRvénytelen, más ÉRdektelen.


viccesnek találtam magam, na...

6

"...megalvadt szememben az éj..."

van egy mese marlonról és marionról, de nem tudom megírni, mert folyton ő ír meg engem.

"...Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet..."

ótemagasságos...nekem ezt énekelték. nagyon szerettem.és legalább 15 éve elfelejtettem. most ezen ér sírni???

szüttyögés

mai kívánságlista/holnapra/: napsütés, dunaparton ülés, hajamat fújja a szél, zene, esetleg egy sör/de az egyedül nem olyan finom/, könyv...esetleg kacsák. meg egy új ruha, a miheztartás végett.a b)terv titok. na jó, egy szó:szabóervin.kettő:szakdoga. /egyre több ötlet megint...például: a szocialista krimi??? a bűn fogalma, bűnözö megjelenítése...bláááá...vagy maradjon a jó öreg budapest, a kis szajha melyik politikai rendszernek hogyan és milyen megfontolásból tette szét a lábát.../komolyan, lassan kitehetem a 18as karikát/
...és egyszer látni szeretném a végtelen fjordokat...

iramodás

ha nekem valaki azt mondja kis idővel ezelőtt, hogy én önszántamból elmegyek és lefutok majd 3 kilométert, körberöhögöm... és a legmeglepőbb, hogy jól esett.eltekintve attól, hogy a szívem és az agyam helyet cseréltek és a tüdőm testen kívülre került rövid időre...

a búza színe miatt...

most nem vágyom semmi másra, csak egy nagy, meleg, kényelmes pulóverre, forró feketebogyós teára( vagy legalább az illatára) és gesztenyékre. csak mert olyan szép a színük és jó megfogni őket. marokbazárni. vagy zuhany alatt szeretnék csókolózni. így hajnali fél négy felé igazán nincsenek nagy igényeim.

Pink Martini - Dosvedanya Mio Bombino | Live on The Paul O'Grady Show

és valami miatt ma/=tegnap/ egész nap ezt hallgattam...minimum 25X...zseniális szó a dosvedanya :-)

7

a két oldalas sirámnak indult majd dühös vagdalkozássá és végül bölcs megfontolássá transzformálódott csoda irományomat megtartom az "asztalfióknak".

...Irigykednek- e? Kellene e nekik is egy este a Sacré Coeur lépcsőjén sörrel, teliholddal, gondtalansággal? Vagy Szajna-parti pezsgőzés? Esetleg csillaghullásos éjszaka Balatonnál, stégen hanyatt fekve, pezsgővel újfent? Vagy őrült GT. folytonos alkoholmámorral, hajnali zuhéval és alulöltözött rohangálással??? vagy mindez csak engem tesz boldoggá?...

„…Ezért vagyok itt. Mert itt meg tudom sérteni azt, ami az ő törvényük…”

ez egy elfogadható indok a levegőmegfagyasztós megjelenéseimre. meg hogy mégiscsak szeretem őket. De nem tartozom tudni az ő világuk szabályrendeleteiről.

és ezt az újkeletű lázadást nem értik. csak kitágult pupillákkal pislognak.

mindig ez van,amikor mi találkozunk:-)...és ez még csak a kezdet...

8

fél 4 múlt..eddig bírtam.elcseszett egy nap volt, és nem is tudom miért ez a keserű szájíz. talán nem kellett volna lemenni szonátába.talán.gondolom.a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek…

9/némi csúszással/

„…És mi itt kávézunk, dohányzunk,
mindent megpróbálunk, hogy
agyonüssük majd az időt…”

...És mi kávéztunk, dohányoztunk, ittunk, ettünk, nevettünk, beszéltünk, táncoltunk, ugráltunk, terveket szőttünk és sírtunk, csak hogy agyonüssük az időt. És el is múlt egy éjszaka, és jó volt reggel enyhe fejfájással, elmacskásodott háttal, kócos hajjal ébredni és hallgatni az alattam eldübörgő metrókat, azokra gondolni,a kik most munkába rohannak és irigykednek a magamfajtákra, majd kikászálódni az ágyból. most olyan könnyű minden, ha csak egy fél napra is az volt, legalább egy estére. Fordítottunk egyet a Göncöl szekéren, ripityomra törtünk két poharat, berúgtunk szedertől. Csak egy átlagos este volt. Ha távolról nézed őket késő éjjel, csak négy egymás felé hajló alakot látsz. Három lány, egy nő. Három szőke, egy barna. Semmi különös. Mégis körülöttük pördül egyet a világ, mert ők már csak ilyenek...

"...I have spread my dreams under your feet..."

...nem...

"...Nem alszom ma sem. Párnám a
gyűretlen Hold. Alatta olyan
mélység, mint amilyet a te
szemedben láttam legelső nyarunkon..."

10

"...zsong, jajong, busong a tájon..."

Majd egy órát ültem a kádban, teljesen kihűlt a víz, de mit tegyek, ott lehet a legjobban gondolkodni és merengni. Lassan már fája fejem a sok gondolkodástól. Vagy csak régi jó barátom, a migrén jelzi, hogy él és köszöni szépen Ő jól van. De nem erről akartam írni. Igazándiból nincs is miről írnom. Belenéztem a naplómba, hogy tavaly ilyenkor mit is csinálhattam, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem is írtam semmit július vége és szeptember hetedike között. Nem szeretnék visszamenni egy évvel az időben. Azt hiszem becsavarodnék, ha megint onnan kellene kezdenem mindent. „ez volt életem legrosszabb féléve”. Úgy február végéig, talán március elejéig biztosan. Mindig az van. Nem tudom, hogy csinálom, megváltozom-e vagy csak ilyen vagyok, de egy idő után annyira messze kerülök az egy-, vagy két évvel ezelőtti önmagamtól, hogy ha újjal mutogatnának se akarnám fölismerni azt, aki voltam. Vagy csak az válik idegenné, ami akkor körbevett? Attól viszolygok? Jó lenne, ha a belső változásnak lenne valamilyen külső nyoma, hogy ne ugyan azt az arcot, testet kelljen nézni, akihez egyszer nagyon közel voltam/ közöm volt ,de most nagyon távolra kerültünk.

Ma megállapítottam, hogy rengeteg halott hajszálam van, nem volt senki, aki jól megcibálja a grabancomat.

Képtelen vagyok tovább fent maradni, holnap este úgyis csapatás lesz, remélem. Megváltjuk a világot és felvilágosítjuk a hetven éves, fogatlan, alkoholista urakat a kocsmában, hogy a tatárjárás nem 1424-ben volt. Jó móka lesz. Gondolom.

Oh, múlni már,
Ősz! húllni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

11/beöltöztem szövetbe komolykodva

A pillanatba belesűríteni mindent, mert nem lehet tudni, mi jön utána. Semmink nincs, csak ez a pont, két egyenes találkozásában. Kiterjedése sincs. Így állunk térben és időben, de mégis értelmezhetetlenül mindenki számára. És ez jó. Ha ők, a többiek nem értenek engem. Vagy jelen esetben minket.

És ez a bajom most. Nincs mit sűríteni. Ami most történik, még ezerszer megtörténhet, nem hangzik el semmi fontos, vagy legalábbis olyan, ami számomra az lenne. Hiába vagyok ott valahol és érzem jól magam, nem egészében vagyok jelen. Csak olyan csonkán-furcsán-félig.

„…mint a hogy ősszel nem idézi senki
az eper ízét, mert elmúlt évszak gyümölcse…”

Arra a nyári reggelre gondolok, amit nem lehet lemondani. //Csak most értettem meg, mit is jelent a nyár. Milyen íze, illata van. Kilenc perc múlva vége és én egy háromnegyed évig sóvároghatok utána.// Inkább még hajnal volt. Kimentem a lesötétített szobából a nappaliba, onnan meg az erkélyre. A város kihalt volt. Az utcák, a hidak még szürkék voltak, de a tetők, kupolák, az ég alja már vörös-arannyal ragyogott. Mezítláb, egy szál ingben álltam a teraszon, és azt éreztem, amit nem lehet elmondani, mert giccsesnek, sablonosnak tűnne. De tudtam, hogy enyém a világ. Éreztem, hogy fiatal vagyok, boldog, és hogy határtalan ez élet. Ennyire erősen utoljára két éve éreztem ezt. A Balatonban feküdtem hanyatt éjszaka, a déli parton a sekély vízben leért a karom. Éreztem a meder alján a hullámok nyomát. Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Ezt mindig szerettem. A víz alatt volt a fülem, így hallgattam az osztályom fröcskölését és sivalkodását. Vége volt a gimnáziumnak, megkaptuk az érettségit, ránk szakadt a szabadság. fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország.

Álmos vagyok. Holnap megint emberek közé megyek. Kíváncsi is vagyok rájuk.



és a nap megállapítása: annyi éves vagyok, ahányadik században élünk…