„…És mi itt kávézunk, dohányzunk,
mindent megpróbálunk, hogy
agyonüssük majd az időt…”
...És mi kávéztunk, dohányoztunk, ittunk, ettünk, nevettünk, beszéltünk, táncoltunk, ugráltunk, terveket szőttünk és sírtunk, csak hogy agyonüssük az időt. És el is múlt egy éjszaka, és jó volt reggel enyhe fejfájással, elmacskásodott háttal, kócos hajjal ébredni és hallgatni az alattam eldübörgő metrókat, azokra gondolni,a kik most munkába rohannak és irigykednek a magamfajtákra, majd kikászálódni az ágyból. most olyan könnyű minden, ha csak egy fél napra is az volt, legalább egy estére. Fordítottunk egyet a Göncöl szekéren, ripityomra törtünk két poharat, berúgtunk szedertől. Csak egy átlagos este volt. Ha távolról nézed őket késő éjjel, csak négy egymás felé hajló alakot látsz. Három lány, egy nő. Három szőke, egy barna. Semmi különös. Mégis körülöttük pördül egyet a világ, mert ők már csak ilyenek...
"...I have spread my dreams under your feet..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése