Számolhatnék százig is, akkor se nyugodnék le , mert egzisztenciálisan lettem felidegesítve.
Kicsinyesség.Ostobaság. Korlátoltság. Utálom a KOK-embereket. És túl sokan vannak.
Egyes egyedül, mint a kisujjam. A vonaton, neonfényben, huzatban rosszabb volt.
Akkor is, ha rossz vagyok, csak rejtsen el a tenyerébe, zárjon a puha melegbe, simogassa meg a hajam és az arcom, és nézze el nekem, ha nem vagyok jó semmire.
/ez két oldal kivonata... jóból is megárt a sok. hát még belőlem./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése