Foszlik a lepkeszárny.(?)
A véletlen nem ejthet
erőszakot mirajtunk.
Oly megszokhatatlan vagy.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki.
...Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok...
Fekete-fehér csíkos kígyók lettek
a napok meg az éjek útjai.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Homokbánya omlott
múltamra. Mint múmiák, mereven
feküsznek benne emberek, meg dolgok.
Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Ki sosem ismerhetlek.
Meglepsz minden szavaddal.
Elém vágsz az eszeddel.
Oly megszokhatatlan vagy,
hogy rögtön hozzád szoktam.
Lepkeszárny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése