Gyáva voltam, beletörődő. Csak kiültem a partra, néztem a tengert, a hullámokat, kifutó és érkező hajókat, de elindulni nem mertem. Úgy gondoltam, elég a végtelenség illúziója, hogy a hajók semmiből jönnek és semmibe mennek, nem akarom megtudni, hogy ott van a túlsó part is, csak pár napnyi út. Aztán egyszer megszerelmesedtem. Akkor már nem volt elég, hogy ültem a parti sziklákon, ismerni akartam a tengert, látni milyen éjjel vagy hajnalban, viharban, nyáron. Azt akartam mindenhol ott legyen, körülöleljen, mert a tenger volt a ő és ő volt a tenger. Így indultam el. Akkor kezdtem el álmodni ismeretlen világokról, melyek mind rám vártak, arra hogy megismerjem őket, ott éljek én is. Mindegyikben ott volt ő is, pedig alig tudtam róla valamit. Nem ismertem a mozdulatot, amivel a poharat a szájához emeli, amivel az ajtót zárja, a papírt gyűri, lepedőt ráncolja. Csak a szene színére emlékeztem, ezt nem tudtam elfeledni, hisz minden nap láttam a tengerben. Azt se tudtam épp merre jár, mit csinál, mégis minden egyes alkalommal, amikor befutottunk egy kikötőben, reménykedtem, hogy talán, hátha… így múltak el az évek. Ismertem már mindegyik világot, amiről valaha álmodtam, és ő nem volt sehol. Néha, a félhomályban, kocsmák mélyén egy egy szürkéskék villanásban látni véltem őt, de mindhiába. Csak bennem létezett talán, bejárta velem a világot, mindent látott amit én, mindent tudott rólam, ismerte a hangom színét, a hajam fényét, a bőröm illatát. Már ezernyi nevem és szerepem volt, minden kikötőben máshogy ismertek. Mindenhol otthagytam valakit, szép ígértekkel elhalmozva, és ők várnak engem napról napra, ülnek az ablakban, sandítanak a tengerre, remegnek a viharban egy törékeny hajóért, figyelik a kikötőket, de hiába reménykednek. Ahol már egyszer jártam, oda soha többé nem térek vissza. Mert én csak őt kerestem. Átok fed átkot, kő borít követ. Csak arra nem gondoltam, hogy a sok idegen, messzi táj után otthon áll majd a parti sziklán.
A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése