Grecsó Krisztián: Caspar Hauser
Rám találtál, mint madzagos,
zsírpapírtól hasas tárcára szokás.
NEM. Nem egészen.
Megtaláltál, akár rég keresett
pipere holmit,
egy görbe élű ollót,
mit már elfeledett, teljesen elfeledett
az egész halszájú mindenség.
Mintha parancsra tettem volna,
parancsra, hogy leszek,
kenyér-fehér homlokú,
olajcsöpp-szemű újdonság.
Azt mondom, előtte sem volt rossz.
Azt mondom, nehezebb lesz.
Mire gubózik, gebed a görcs erre
benned, azt mondom, vállalom.
Barnítson a nap lőporfüstje,
csapjon össze a bögréből
visszaböfögő tej.
Nem bánom, sőt, hagyom.
Számodra leszek egy létező.
Egy önmagától is szertefutó,
talált tárgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése