"...Míg őrzöd a magad mögött hagyott csapások leágazásait, kanyarjait, akadályait és kereszteződéseit, hogy visszajuthass oda, ahonnan kiváltál, s félelmedben, miként az emberi arcokat, utad jelzéseinek nézed e növényeket, formát, történetet, tulajdonságokat nézel beléjük, hogy viszonzásként visszavezessenek, addig nem vagy még egészen itt.


Még akkor sem vagy egészen itt, ha már tudod, hogy nem vagy egyedül velük.


Amikor még tudod, hogy benne vagy, de nem tudod, hogy mikor kerültél belé, mert a jeleket már elveszítetted. Amíg azonban figyelsz, míg elveszett jelekre emlékezel, addig nem vagy egészen itt, mert azt hiszed, figyelnek..."


/nádas erdőről ír/