szeretném még egyszer olyan hévvel letépni az ajándékokról a csomagolópapírt, mint régen. térdelni a földön, a három méteres fa alatt... ugyanazt érezni...hogy meglepetés az ajándék, nem szenvelgés a sok családi ebéd, uzsonna, kávézás, teaparti, vacsora...ezen gondolkodtam, és nevetnem kellett, mert közben azt néztem, nagyapám hogy hajtogatja akkurátusan szabályos négyszögekké a csomagolópapír darabokat. eleve, körömollóval vágta fel a ragasztót. azt hiszem, már ott kibuktam. hiába nézegettem utána a több száz darabos modellvonat gyűjteményét. még az élethű tehenek, farönkök és munkások se tudtak jobb kedvre deríteni.
a karácsony másik ártalmas következménye, hogy a szociális élet nem vérrokonokkal szinte nullával egyenlő. persze ez nem ment fel az alól, hogy öcsémmel fél egykor facebook chat-en beszéljük meg, hogy mag van a mandarinban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése