Emlékezés egy január éjszakára, sok évvel ezelőtt történt, vagy tavaly? Vagy valahol mindig is ott volt? Emlékszem a kétségbeesett tagadásra, más előtt és magam előtt. De most már nincs tőled e világon védelmem, csak ha védtelen vagyok.

...Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő - mondat,
ára behódolt nyugalomnak...

...Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad...

/Baranyi F./