Nem úgy van most, mint volt régen

nem úgy van most mint volt régen
nem az a nap süt az égen
nem az a nap nem az a hold
nem az a szeretőm ki volt
aki volt már rég elhagyott
szebbre vágyott de nem kapott

nem az a nap nem az a hold
nem az a szeretőm ki volt
szebbre vágyott de nem kapott
még olyat se mint én vagyok

azt gondoltam míg a világ
mindig ég a gyertyavilág
de már látom hogy elalszik
halálomat sokan lesik

azért lesik halálomat
vegyék el a galambomat
de én azért sem halok meg
hogy a szívük szakadjon meg

azt gondoltam eső esik
de csak a szemem könnyezik
az én szemem sűrű felhő
onnan ver engem az eső

hull előmbe hull a földre
hull a gyászos kötényembe
árkot mos a két orcámon
mint a zápor az utcákon