"...Mert amikor az egek palotájába emelnek egy megboldogultat, nem ám a fájdalmat akasztják le lényükről, hanem a testet. Csak a testet. A többit meg viszik egyben. Addig legalább volt valami súlyozat, ami kicsit kifacsarta a lelet, kicsit visszanyomta a fájásokat benne, lefojtotta, ha túlhevülni látszott, vagy éppen átvette a hevülést tőle, nehogy széjjelégjen. De angyalként csak a lélek van. Szétégni persze nem tud, mert most már örökösen él, sem belehalni a fájdalmába, mert olyasmit sem csinálhat, de a halást folytonosan érezni, azt bizony tudja. Reggeltől estig és tovább.
Akinek teste van, ha már nagy a sebesülés belül, rálapátolja valamelyik szervét a sebre, meg csinál ezt-azt a testtel: fut egy nagyot, úszik, meg vág egy rakat fát. S ha ez sem mulaszt, teletölti a test üregeit mindenféle kedvességgel: ételekkel meg italokkal, aztán a lélek csillapulásba fog, s ha még így is kevés, a test mellé hozza az eszét fegyvertársul, s hamar túl tud járni a léleken, jól becsapja, olyan kacifántos hazugságokat eszel ki, hogy neki miért jó most itt élnie, hogy a lélek sokszor véglegesen eltéved a hazugságok útvesztőjében, s a halálig többé elő sem keveredik..."
"...A velencei férfi most birodalmat nyitott a szívben. Hatalmas ország ez, nincs eleje, és nincsen vége. De nehéz oda bejutni, nehezebb, mint egy tevének a tű fokán átjutni. Mert a szív birodalmában a sötétség és a világosság harcol, s amíg a világosság nem győzedelmeskedik, senki nem léphet oda. A szív gazdája a legnemesebb gazda a világon, ő uralkodik a harcon, s mikor már elbukni látszik a fény, besegít a világosságnak. A velencei szíve már vaksötét volt, mikor a piránói kereskedő házában ebbe a sötétbe belevillantott két gyémántkő. Ott, abban a pillanatban megfordult a küzdelem, s a világosság jutott diadalra, s birodalmába befogadta a férfit..."
egy nagy adag kávéval és csokival beülni a sarokba, magamra húzni a puha zöld takarót és elfelejteni, hogy milyen most kint hó nélkül a táj és a következő két hét mit tartogat. olyan köd van, hogy még az utca végét sem lehet látni. a balaton parton hason fekve a későtavaszi fűben könnyebb volt nem tanulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése