Sz.L.

"...Tudod mit ? Nem védekezem .
Nincs rád időm .
Hazudj , ravaszkodj , örjöngj .
Mit tegyek ?
Átnézek rajtad , mint a levegőn.

Elég volt ennyi éven át remélni
és várni kíméletesen :
már nem kíméllek : nem is figyelek rád.
Vállallak és léted megszűntetem .

Ha barát akarsz lenni , elfogadlak ,
de kibírlak , mint bárki mást :
Úgy néztelek , mint elmúlt örömöt ,
nézlek majd , mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat ,
ma is csak a dühödnek élsz ;
nincs rád időm . Majd beszélgetünk újra ,
egyszer , talán , ha észretérsz..."