...Hideg a hajnal és süket...

-->...az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob...


-->...oldj fel maró, magányos bánatomból...


-->...Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem...
-->...Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát...
-->...Kibomlok, gyenge ág a szélben, a szív utólszor tündököl...


... -->Plakátmagányban ázó éjjelek...
... -->Megalvadt szememben az éj...
... -->Mintha egy égbolt madár közeledne...


... -->a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több...
-->...lezárt vagy, mint a kárhozat...

-->...Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál...


... -->Tűrök és törődöm engedékenyen...

Michael Kenna.

minden képéről ordít a magány. itt zörömböl a dobhártyámon.

embertelen szépséggé és ködös emlékké válik az Eiffel-torony és Szent Márk oroszlánja is.a világ ember nélkül. vagy az érzések hiánya. nincs kapocs. valami reménytelen és szomorú mozdulatlanság. mintha árulás történt volna.mindent beborít ez a nyúlós kétségbeesés, rátelepszik a szemere, a szívemre. már én is csak egy vagyok a tizennyolc madárból, vagy a Károly-híd szobrai közül.

minden képe olyan, mint egy Pilinszky verssor.