Nem is tudom, most mit csinálok. A gyepet nézem, talán a gyepet. Véraláfutásos szemekbe vagyok szerelmes. Körmökbe, amelyek felsértik testem minden négyzetcentiméterét. Az elhallgatott szavakba, amelyek kimondva értelmüket vesztik.. Falhoz szorított csuklóban lüktető érbe. Föl- le mozgó ádámcsutkába. Szaggatott légzésbe. Nincs is gyep. Hullik a hó és tavasz van. Mégis mozdul a világ, itt bennem, nem hagysz nyugtot még egyedül sem. Talán az, hogy létezel?
húú ez nagyon tetszik. elgondolkodtató!^^
VálaszTörlés