konstellációk

valami összefüggés van karodon, hasadon levő anyajegyek és a csillagok között, valami, a mit nem érthetek. a fehér bőrön felragyogó sötét pontokkal mint egy inverz égbolt borulsz fölém, ha ölelsz.figyeltelek hajnalban, ahogy szétdobálva alszol, összeszerelhető játékbaba, kitekeredett végtagokkal, facsarodsz ki magadból, ebből a világból, az öntudatból, most nem is létezem a számodra, ahogy kuporgok az ágyon. belémköltözik a későtavaszi hideg, a bőröm alá, a hajlataimba, nem is merek hozzád érni, csak nézem a kirajzolódó mintákat, csillagképek a fehér lepedőn, ne még nem mozdulj meg, nevet kell adnom nekik, egy nem létező világot teremt most magának, kell a bizonyosság, hogy ha ott bent nem is vagyok, legalább a tested rajzolataiban megbújhassak. vártam mi lesz a megrezzenő felszín alatt, megborzol t vizek ,koncentrikus körök,folyton kilöktél a szélére. a lepedőt is így gyűrted magad köré, megőrizte a tested mintáját, mint valami bűntett helyszínén a fehér krétarajz, sápadok beléd megint, ahogy szabadulnék ebből a folyton egymásra boruló, egymásba simuló körök gyűrűjéből, a lepedőráncaid perifériájáról. a fuldokló álom összecsúszik a meleg combod érintésével. sugaras a fejem s az arcom.

The Tempest Movie Trailer Official (HD)

...csak hogy legyen valami jó is abban, hogy reneszánsz- barokk irodalom vizsgára több ezer oldalnyi szövegen át kell rágni magam...bár ha belegondolok, panaszra semmi okom, mert Shakespeare zseniális...csak néha jóból is megárt a sok. de ez az eperre nem igaz. megyek is még egy tálcányiért a konyhába.és kávéért. és nem gondolok arra, hogy mééég mennyi megsárgult oldal vár rám ebben a vizsgaidőszakban. Jókaitól Gozsdun át akárkiig. Szóval Nirvánát hallgatok /most fedeztem fel őket magamnak- későn érő típus vagyok, ez van./ és a III. Richárdot olvasom. van vetkőzőnős tollam, csokim, billegő szárnyú darum a fejem felett, panaszra semmi okom...

The Flaming Lips - "I Can Be A Frog" (Official Video)

i can be a tornado...

ki ne játszott volna ilyet részegen. de jó is az az érzés, amikor elhiszed, hogy bármi lehetsz...

WhoMadeWho - "Every Minute Alone" (Available April 25th on Kompakt)

az egyik legérdekesebb dolog a síró emberek grimaszait nézni...amire persze "élőben" kevés lehetőség van. mert ugye nem akar az ember érzéketlennek tünni...

Békés Pál- Bélyeggyűjtemény

IRODALOM

Robert Heichele düsseldorfi irodalomtanár 1960-ban tanyaggá tette Saint-Exupéryt. A tantervmódosítást azzal indokolta, hogy A kis herceg írója a század óriása.

Hamarosan megbuktatta egy diákját, aki elvétette az író eltűnésének dátumát, 1944. július 31-ét, amikor Exupéry felderítőgépe az Azúr-part fölött beleveszett a tengerbe vagy az égbe.

Tíz év múlva tartományi tanfőfelügyelőként érettségi tétellé nyilvánította Exupéryt. Rendelkezését értetlenkedés fogadta, és sajtóössztűz követte.

Kényszernyugdíjaztatását követően csak egyszer nyilatkozott.

Eseménytelen életének – mondta – egyetlen napja érdemel említést: 1944. július 31-e, amikor a Luftwaffe vadászpilótájaként az Azúr-part fölött üldözőbe vett egy ellenséges felderítőt. Lőtte amíg látta, lőtte amíg a lángoló gép beleveszett a kék-

be, a tengerbe vagy az égbe.

HOUDINI

Harry Houdiniről úgy tartják: ő emelte művészetté a szabadulást.

Egész életében a halállal bújócskázott, összebilincselve dobatta magát a tengerbe, elásatta, vízzel telt tartályokba, égő házakba záratta magát, és mindig Ő kiáltotta először: – Ipiapacs! – hogy végül egy vacak vakbélgyulladás végezzen vele.

Titkait az idők során megfejtették, Utoljára az elsőt: születése titkát. Irataiban az állt: Ehrich Weiss néven született 1874. április 24-én a wisconsini Appletonban. Mígnem föllelték eredeti anyakönyvi kivonatát, mely szerint Ehrich Weiss Budapesten jött a világra. Háromévesen hajózott Amerikába.

A maradék kétely eloszlatására a kutatók egy eleddig megmagyarázhatatlan, kézírásos naplójegyzetre hivatkoznak: „Háromévesen értem szabadulóművészetem csúcsára. A többi csak utójáték."

:-)

Claude Monet, mon Dieu!

Monet.ki nem keverte sokáig Manet-val?talán ő a kedvencem az impresszionisták közül. pedig emlékszem, amikor nyolcadikos voltam a szépművészetiben volt egy kiállítás a francia impresszionisták képeiből, és engem meg kellett vesztegetni és szó szerint be kellett rángatni és hogy megnézzem. ezért aztán durcásan leültem az első terem közepén, mint akit nem érdekel ez az egész, pont szembe egy Monet képpel. azóta persze jártam párizsban, londonban, barcelonában és mindenhol minden képét megnéztem...mégis, jó lenne, ha lenne nekük is egy National Gallery-nk, ahova bármikor besétálhatok csak úgy ámuldozni.

"...nap jön, nyílnak titkos vermek..."

a húsvéti csokinyulak olvadoznak a polcon. szegények pont marquez bánatos kurvái és mauriac viperafészke közé kerültek. a metaxásüveg alján lötyögő várakozás. lenne már nyár, összeolvadna a számban a napmeleggel és a balatoni halszaggal a bőrömön. a könyveken megül a por, az élüket kiszívja a nap, olyan az egész polc, mint valami pantheon vagy mauzóleum. mellőzött halottak néma sértődékenysége. az asztalom körül növekvő káosz, rétegződő színes fecnik, teleírt papírok, elrongyolódott füzetek, tételsorok, idegen jegyzetek. mint a grand kanyonban a földtörténeti korok, nyomon követhető az idő múlása, bennem is lassan így rétegződik a múlt, vérvörös csíkok tele ismeretlen halottakkal, pergő homokkal és bazalttal. csokipapírok zizegése emlékeztet a szabadságra. és kávéillat. koppan a kanál a csészébe száradt cukron. billegő egyensúly, halványuló szövegkiemelők reménytelensége hajnalban. már nem hazudhatom magamnak, hogy tavasz van, a a dobhártyámon érzem a nyár feszülését, itt lüktet bennem, a csuklómra szorított verőérben.

"...Ér robban a gyomorban,
olvadás, valami árad.
Késbe dőlnék,
szakítani át gátat.
Szívedbe dőlnék,
lennék ott melegvérű állat,
aki többé nem préda,
se vadnak, se vadásznak..."

Picassos äventyr- Aguuua

Paablooo, tu es geniaaal!!!

hányszor hallottam már ezt a mondatot: Picasso??? hiszen az a szerencsétlen még festeni se tudott...ilyenkor kérdem én: igen, miért, melyik képe alapján állítod ezt?-és kiderül, hogy nem is ismeri, talán csak annyit tud vakogni, hogy ronda kocka mellű és fejű nőket festett.

végzetesen akkor szerettem bele a képeibe, amikor barcelonában jártam a múzeumban. főleg a kék korszakát imádom. sose fogom elfeljteni, volt egy terem, ami tele volt öreg német/osztrák túristának tűnő, hózentrógeres nagypapákkal. közel s távol nem volt arra egy nő sem. gondoltam, bemegyek és megnézem mi lehet ilyen érdekes- természetesen pornográf és akt képek borították körben a falakat. gyönyörűen tudott embert rajzolni.

nem azt mondom, hogy feltétlenül el kell ájulni minden képétől.van, amit ki lehet nevetni, mint az öreg bácsi a film végén a galamb rajzot. tudom, tudom, emberileg, érzelmileg szörnyeteg volt, mégis a pózai mögött, a képeiben találtam valamit. azt érezteti velem, hogy az a valami az enyém, csak az enyém, és senki nem veheti el tőlem. ő csak nekem alkotott, én létezem a számára csupán, nem kell törődnöm azzal, hányan ajnározzák és imádják még szerte a világon. olcsó reprodukciókon, képeslapokon, nyomatokon jobban az enyém, mintha a aranyozott keretben lógna a szalonban.

Picasso élete című svéd film meg mindenkinek kötelező. én azon nőttem fel, szinte havonta megnéztük öcsémmel.

és persze az elmaradhatatla: plim-plim...no plim-plim!!!huhúúúú...és aguaaa.aguaaa...áááá, aguaaa.nooo.

Pilinszky: Mégis nehéz

Anya, anya
ebben a sivatagban,
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kiváncsian
szemlélgetek?


Tudod, hogy hány kisértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakúl, s a fű
beteríti az utakat.

Persze, persze, a feledés, az elmulás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz...