konstellációk

valami összefüggés van karodon, hasadon levő anyajegyek és a csillagok között, valami, a mit nem érthetek. a fehér bőrön felragyogó sötét pontokkal mint egy inverz égbolt borulsz fölém, ha ölelsz.figyeltelek hajnalban, ahogy szétdobálva alszol, összeszerelhető játékbaba, kitekeredett végtagokkal, facsarodsz ki magadból, ebből a világból, az öntudatból, most nem is létezem a számodra, ahogy kuporgok az ágyon. belémköltözik a későtavaszi hideg, a bőröm alá, a hajlataimba, nem is merek hozzád érni, csak nézem a kirajzolódó mintákat, csillagképek a fehér lepedőn, ne még nem mozdulj meg, nevet kell adnom nekik, egy nem létező világot teremt most magának, kell a bizonyosság, hogy ha ott bent nem is vagyok, legalább a tested rajzolataiban megbújhassak. vártam mi lesz a megrezzenő felszín alatt, megborzol t vizek ,koncentrikus körök,folyton kilöktél a szélére. a lepedőt is így gyűrted magad köré, megőrizte a tested mintáját, mint valami bűntett helyszínén a fehér krétarajz, sápadok beléd megint, ahogy szabadulnék ebből a folyton egymásra boruló, egymásba simuló körök gyűrűjéből, a lepedőráncaid perifériájáról. a fuldokló álom összecsúszik a meleg combod érintésével. sugaras a fejem s az arcom.