hányszor hallottam már ezt a mondatot: Picasso??? hiszen az a szerencsétlen még festeni se tudott...ilyenkor kérdem én: igen, miért, melyik képe alapján állítod ezt?-és kiderül, hogy nem is ismeri, talán csak annyit tud vakogni, hogy ronda kocka mellű és fejű nőket festett.
végzetesen akkor szerettem bele a képeibe, amikor barcelonában jártam a múzeumban. főleg a kék korszakát imádom. sose fogom elfeljteni, volt egy terem, ami tele volt öreg német/osztrák túristának tűnő, hózentrógeres nagypapákkal. közel s távol nem volt arra egy nő sem. gondoltam, bemegyek és megnézem mi lehet ilyen érdekes- természetesen pornográf és akt képek borították körben a falakat. gyönyörűen tudott embert rajzolni.
nem azt mondom, hogy feltétlenül el kell ájulni minden képétől.van, amit ki lehet nevetni, mint az öreg bácsi a film végén a galamb rajzot. tudom, tudom, emberileg, érzelmileg szörnyeteg volt, mégis a pózai mögött, a képeiben találtam valamit. azt érezteti velem, hogy az a valami az enyém, csak az enyém, és senki nem veheti el tőlem. ő csak nekem alkotott, én létezem a számára csupán, nem kell törődnöm azzal, hányan ajnározzák és imádják még szerte a világon. olcsó reprodukciókon, képeslapokon, nyomatokon jobban az enyém, mintha a aranyozott keretben lógna a szalonban.
Picasso élete című svéd film meg mindenkinek kötelező. én azon nőttem fel, szinte havonta megnéztük öcsémmel.
és persze az elmaradhatatla: plim-plim...no plim-plim!!!huhúúúú...és aguaaa.aguaaa...áááá, aguaaa.nooo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése