2011. június 27., hétfő

"And I remember the day"


...a mozdulat megmaradt nekem, ahogy átléptem rajtad.

de már ez se számít, annyira idegenek lettünk abban a borszagú hajnalban.

tapogasd ki magadban azt, ami még megmaradt belőlem.

penészes tapéták morzsolódnak így az ujjaid alatt, ilyen hideg gúnnyal...

2011. június 25., szombat

Cseh Tamás - Fehér babák



"...Valami történt, valami, lányok;
rajtatok látom, rajtam látjátok;
elveszett végképp, vagy ti bújtatjátok;
Ti fehér babáim, fehér babáim,
fehér babák..."

2011. június 24., péntek

vizsgaidőszak






Not A Friend


"...mondtad Te..."

rád emlékeztetnek...

...azok a fekete karikák a szemem alatt, a materializálódott fáradtság , ha lefelé billentem a fejemet, jobban látod, így ni. csak mint reális tényt, halkan megállapítani, magunk előtt bevallani, hogy ennyi maradt belőlünk, elkenődött szürkeség a félhomályban, a másnaposok émelygése ébredés közben, mert érzed, hogy valamit elveszetettél, szétkenődött az elmúlt hónapok, évaszakok nappalaiban és éjjeleiben, az emlékeinket is, látod, már finom porréteg fedi. fényesre koptatott almárium volt a múltunk,az ismerős szúpercesgések belaktak minket, de vége lett egyszer a nagy otthonosságnak, ideges hurcolkodások jöttek, szortírozás és selejtezés. azok a fekete karikák...tudod, csak a szemceruza miatt van. 14 év emlékeit érvényteleni nagy munka lehetett, te is elfáradhattál. az ismerős karikák a szemed alatt.../tudom, csak az a fránya smink/


rám emlékeztetnek?

2011. június 18., szombat

Cat's Eyes - The Best Person I Know


/új kedvencek/szabóervinben elmerengni a jegyzetek fölött és kiszakadni a világból amíg hallgatom őket. nem létezik tételjegyzék és a székek sem kényelmetlenek és nincsenek cirkáló csövesek...

"szomj"



Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánnad.
-Ha húsevő növény lehetne testem,
Enyém lehetnél illatomba esten.
Enyém lehetne langyos,barna bőröd,
kényes kezed,amivel magadat őrzöd,
s minden omló,végső pillanatban elmondja:
mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó,fekete tolla,
mely mint a szárny suhan,suhan velem,
hintázó tájon,fénylőn,végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű,s édes mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsúrlók,s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött mint lampion lebeg),
magamba,mind,mohón,elégítetlen,
ha húsevő növény lehetne testem.
-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem
Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.

2011. június 15., szerda

egy meggymag

Egy átlagos nő a becslések szerint, élete során kb 2,5 kg rúzst "eszik le" az ajkairől. Nem is tudom, ez most undorító? Erről eszembe jut, hogy álmunkban mennyi pókot eszünk meg és mennyi hajszálat nyelünk le. Én most maradnék a meggynél. A magok ütemes kopogása a fehér porcelánon megnyugtat amígy a kétezer oldanyi kötelezők felé görnyedek.

2011. június 11., szombat

"apró képek balladája"

Tegnap történt. Vagy tegnap előtt. Esetleg évekkel ezelőtt, nem tudom, összefolynak a dolgok mostanában. De próbáld meg elképzelni azt a napot. Vagy egy napot. Amikor kiderül, hogy a szüleid nem is a szüleid, a neved nem is az, ami, a kávéautomaták egyszerre mind kifogytak, a metróépítkezések leálltak, bezárt egy zöldséges, majdnem elütött egy autó, szembejött az utcán az első szerelmed, megcsaltad a barátod, többször is, gondolatban is, ellopták a bringádat, eladtad a tavalyi tankönyveidet, találtál egy fél pár fülbevalót a Károlyi- kertben, de az Astorián eltévesztetted az aluljáróból a kijáratot, és rossz oldalra kerültél...és mégse történt semmi. Kinek mi jutott mára. Nekem lepattogzott a lakk a körmömről. És a kávé megégette a szájamat. A véletlen néha beleszól az ember életébe. És észre se veszed. Megteszi azt, amire te képtelen lennél. Aztán meg csak pislogni lehet és nem érteni. Esetleg elaludtam reggel, és elkéstem. A villamos az orrom előtt ment el. Valaki szembejött az Astorián. De lehet, hogy az mégis egy másik reggel volt. Vagy csak álmodtam. A cipő feltörte a lábamat, megszületett hét vizslakölyök. 20 éves lettem, több mint, 17 éve halott a nagyanyám. És mégis vele álmodtam, nagyapám azóta szeretőt tart. Elveszett a macim, ellopták a pendrive-omat, túl rövidre vágták a hajamat, a metrón folyton az arcomba bámulnak. Billeg a föld tengelye. Meddig bírom, meddig bírod. Hullik a hajam. Bele a fürdővízbe. Délelőttök a kádba. Elvágtam az ujjam, véres a kenyér. És elfogyott a méz.

A zárómondatokat mindig elrontom. El akartam lopni egy könyvet, vagy legalább egy szendvicset. A tükörben nem ismertem föl magamat. Egy buliban sörrel öntötték végig a lábam. Csak egy pillanatra tudok gondolni folyton. Kiszakítottam a kedvenc harisnyámat, a karkötők gyűlnek a kezemen, két pasit láttam csókolózni a villamoson hajnalban, álmomban összetörtem a Szépművészeti Múzeum antik vázagyűjteményét. Hajnalban pizsamában mászkáltam a teljesen üres, szürke lakásban és hallgattam a talpam alatt elrobogó metrókat. Tönkretettem egy nyomtatót. A múzeum körúton két lány ugyanolyan sálban sétált, október elején a trefort kertbe délután ötkor süt be a nap, valaki megint fölmászott a szabadság hídra, mésszel volt leöntve az egyik megállóban a peron és a sínek-gázolás. A szomszéd macskája terhes, meg az unokatestvérem is. Ismerek egy csúnya lányt, meg persze sok gyanúsan szépet is. Zavaromban fejjel lefelé tartottam a könyvet.

kell:before i die house



Editors: You don't know love

nem lehet nem szeretni.

2011. június 4., szombat

Valentina Ramos

Valentina Ramos engem elvarázsolt...ilyen mintájú füzeteket, laptopot, kispárnát, pulcsit, telefont mindent akarok.ja hogy ez nem amerika, hogy ilyenre lehetőség lenne pár dollárért...oopsz:-(((