Tegnap történt. Vagy tegnap előtt. Esetleg évekkel ezelőtt, nem tudom, összefolynak a dolgok mostanában. De próbáld meg elképzelni azt a napot. Vagy egy napot. Amikor kiderül, hogy a szüleid nem is a szüleid, a neved nem is az, ami, a kávéautomaták egyszerre mind kifogytak, a metróépítkezések leálltak, bezárt egy zöldséges, majdnem elütött egy autó, szembejött az utcán az első szerelmed, megcsaltad a barátod, többször is, gondolatban is, ellopták a bringádat, eladtad a tavalyi tankönyveidet, találtál egy fél pár fülbevalót a Károlyi- kertben, de az Astorián eltévesztetted az aluljáróból a kijáratot, és rossz oldalra kerültél...és mégse történt semmi. Kinek mi jutott mára. Nekem lepattogzott a lakk a körmömről. És a kávé megégette a szájamat. A véletlen néha beleszól az ember életébe. És észre se veszed. Megteszi azt, amire te képtelen lennél. Aztán meg csak pislogni lehet és nem érteni. Esetleg elaludtam reggel, és elkéstem. A villamos az orrom előtt ment el. Valaki szembejött az Astorián. De lehet, hogy az mégis egy másik reggel volt. Vagy csak álmodtam. A cipő feltörte a lábamat, megszületett hét vizslakölyök. 20 éves lettem, több mint, 17 éve halott a nagyanyám. És mégis vele álmodtam, nagyapám azóta szeretőt tart. Elveszett a macim, ellopták a pendrive-omat, túl rövidre vágták a hajamat, a metrón folyton az arcomba bámulnak. Billeg a föld tengelye. Meddig bírom, meddig bírod. Hullik a hajam. Bele a fürdővízbe. Délelőttök a kádba. Elvágtam az ujjam, véres a kenyér. És elfogyott a méz.
A zárómondatokat mindig elrontom. El akartam lopni egy könyvet, vagy legalább egy szendvicset. A tükörben nem ismertem föl magamat. Egy buliban sörrel öntötték végig a lábam. Csak egy pillanatra tudok gondolni folyton. Kiszakítottam a kedvenc harisnyámat, a karkötők gyűlnek a kezemen, két pasit láttam csókolózni a villamoson hajnalban, álmomban összetörtem a Szépművészeti Múzeum antik vázagyűjteményét. Hajnalban pizsamában mászkáltam a teljesen üres, szürke lakásban és hallgattam a talpam alatt elrobogó metrókat. Tönkretettem egy nyomtatót. A múzeum körúton két lány ugyanolyan sálban sétált, október elején a trefort kertbe délután ötkor süt be a nap, valaki megint fölmászott a szabadság hídra, mésszel volt leöntve az egyik megállóban a peron és a sínek-gázolás. A szomszéd macskája terhes, meg az unokatestvérem is. Ismerek egy csúnya lányt, meg persze sok gyanúsan szépet is. Zavaromban fejjel lefelé tartottam a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése