WOODKID - Iron

régi nyarak hője

hova lett már a régi sápadtságunk? szétfoszló ártatlanságunk? sárból ágyon, mégis elveszett, hagytuk elomlani soktornyos homokvárainkat a tengerparton. emlékeztek, milyen sós volt a földközi tenger? és a bevörösödött szemekre és hólyagosra égett combokra? finom kamaszháj az olasz ég alatt, hazafele pergett belőlünk a homok, sercegett tőlünk a metró, a város, lobogtunk heteken át vöröslő arccal tizenhat évünk minden szégyellőssgével és szabadságával, néztük a furcsán lecsúszó göncölt az ég peremén, ahogy a pálmák elnyelik, idegen volt a beton éjjeli forrósága. és arra emlékszel, a tetőn meg se érezted, hogy egy csikkbe nyúltál, aztán évekig ott virágzott a tenyereden annak az éjszakának a nyoma. micsoda kócbabák lettünk, hullajtjuk ki magunkból a múltunkat, szálanként szétfejtjük ezt a szövetet. és arra emlékeztek-e, az erdélyi nyárra, augusztus volt, meleg disznóvérben és nyirkos fűben fetrengve felordítottunk minden hullócsillagnál és a pálinkától elnehezült ujjakkal követtük ahogy összeszabdalták felettünk az eget.azót úgy maradt az ég, véglegesen összekaszabolva és magunkat se tudom már folytatni magamban, mi is már itt ragadtunk ebben a csendes szöszözésben, észrevétlen elfoszlásban.

"...drótvégre csomózott madár,
mi nem voltam én? Boldogan halok..."

The Illusionist

gyönyörű...és ha patetikus akarnék lenni :szívszorongató. de annyira szép, hogy ez sem érdekel. hogy valami szörnyűség történt a világban. kik hisznek még a csodában?utazni akarok. megnézni Edinburgh-t.

Jó társaság

Salvador Dalí, Moreno Villa, Luis Buñuel, García Lorca, és Jose Antonio Rubio Sacristán

Bob Marley, Mick Jagger és Peter Tosh

Robert Redford és Paul Newman

James Dean és Elizabeth Taylor

Roald Dahl és Hemingway

Alfred Hitchcock és François Truffaut

Ian Fleming és Connery

Dalí és Coco Chanel

lenyűgőző párosok és társaságok képeken még:itt...

"kertmozizás"

tessék velük énekelni, bele a vacogtató nyári éjszakába, egyik kézzel a szürke bolyhos pulóver széleit markolászva másikkal meg a ragacsos borospoharat. állni csak a csonkolt fák alatt és hallgatni ahogy a dallal együtt halkan perceg benned az elmúl nyarak hője. olyan vagy most, mint a kintfeledett /nyugágy/ székek a kerti moziban, pattogzik le rólad múltad, kopnak el az ismert mozdulatok, ahogy fogod a poharad, évekkel ezelőtt nem így, és akiket most szeretsz, azokról nem gondoltad, hogy valaha is, és ebben a zománcos kaparászásban van valami megnyugtató és felszabadító, mert rájössz, hülye egy hasonlat, mégis látod magad előtt a székeket a maguk összvisszaságában, pont harmincnyolcat, és a kertimozikat is a balatoni nyarakból, esetlenül egymás életébe és a pokrócokba csavarodva, a biztonság érzése és a leégett bőr húzódása a combodon, a tétova surlódás ahol a másikat sejtetted az anyag alatt, káromkodsz halkan pokróc nélkül a csonkolt fák alatt, és akaratlanul kipörögnek belőled a közhelyek,hogy mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?

" Narancsfák közt hova kocog"

Federico García Lorca

Keresztutca

Keleti szélben

lámpa ring,

tőr rezeg

a szívbe szúrva.

Az utca

feszült ideg,

s a húrja

úgy remeg,

de zúgva,

ahogy egy nagy bögöly.

Ezt látom mindenütt

már:

egy szörnyű tőr

a szívbe szúrva.

Andalúz tengerészek éji dala

Cádiztól le Gibraltárig

Jó kis út az éjben!

Tenger háta sóhajomról

Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig

Citromfák a szélben.

Citromerdő sóhajomról

Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig

Nincs egyetlen kés sem.

Vág a félhold, száll a szél

Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett

Elfeledlek, elfeledlek.

Aki szívet akar éppen,

Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,

Ne gázolj be mélyen.

Föl, Sevilla, meg ne fulladj

A folyó vizében.

Jaj, te lányka!

Jaj, fiú!

Jó kis út az éjben!

Száz hajó a kikötőben,

Hideg szél a téren.

Út

Száz andalúz lovas gyászban

hova tart,

ott, hol narancsporos égnek

fut a part?

Córdobába, Sevillába

soha, egyikük sem ér,

Granadába sem, mely lázban

sóvárog a tengerért.

Bóbiskoló lovak hátán

poroszkálnak reszketeg

arra, hol a keresztfák közt

sirós panaszdal rezeg.

Narancsfák közt hova kocog

ez a bús,

hét sikoly szögével átvert

száz fekete andalúz?

meg akarok tanulni spanyolul"...Quiero dormir el sueńo de aquel nińo, que quería cortarse el corazón en alta mar..."