" Narancsfák közt hova kocog"

Federico García Lorca

Keresztutca

Keleti szélben

lámpa ring,

tőr rezeg

a szívbe szúrva.

Az utca

feszült ideg,

s a húrja

úgy remeg,

de zúgva,

ahogy egy nagy bögöly.

Ezt látom mindenütt

már:

egy szörnyű tőr

a szívbe szúrva.

Andalúz tengerészek éji dala

Cádiztól le Gibraltárig

Jó kis út az éjben!

Tenger háta sóhajomról

Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig

Citromfák a szélben.

Citromerdő sóhajomról

Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,

Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig

Nincs egyetlen kés sem.

Vág a félhold, száll a szél

Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett

Elfeledlek, elfeledlek.

Aki szívet akar éppen,

Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,

Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,

Ne gázolj be mélyen.

Föl, Sevilla, meg ne fulladj

A folyó vizében.

Jaj, te lányka!

Jaj, fiú!

Jó kis út az éjben!

Száz hajó a kikötőben,

Hideg szél a téren.

Út

Száz andalúz lovas gyászban

hova tart,

ott, hol narancsporos égnek

fut a part?

Córdobába, Sevillába

soha, egyikük sem ér,

Granadába sem, mely lázban

sóvárog a tengerért.

Bóbiskoló lovak hátán

poroszkálnak reszketeg

arra, hol a keresztfák közt

sirós panaszdal rezeg.

Narancsfák közt hova kocog

ez a bús,

hét sikoly szögével átvert

száz fekete andalúz?

meg akarok tanulni spanyolul"...Quiero dormir el sueńo de aquel nińo, que quería cortarse el corazón en alta mar..."