"Este jó"

apa katicát idomít, anya gipszkartont szerel,együtt lenni jó...és meg a konyhában fekszem a kőpadlón egyedül, bogárkarika forog a lámpa körül...Este jó, este jó, este mégis jó...

Sporto Kantes - Mundo

narancsfák és öl/elés/ek

minek is nekem kimenni szigetre...csak fekszem a nyitott ablak alatt és ide hallom dübögni a nagyszínpadot. biztos jó a buli. de inkább hallgatom a fentebbi dalt. könnyed nyári, torokra s mellkasra tekeredő dallam narancsfák illatával és olajosan barna férfiakkal. persze ez nem igaz,nincsenek semmiféle cserzett börű és árnyékba boruló arcú idegenek, csak belőlem váltja ki ezt, az elvágyódást valahova délre, ahol a testek sós izzadságszaga összemosódik a tenger illatával, és már magadat se tudod kibogozni az ölelések és illatok közül, csak megadóan belehullasz egy vadidegen éjszakába.

Howl's Moving Castle

nem szokásom egymás után többször megnézni egy filmet, főleg nem egy éjszaka/hajnal alatt, de ennek nem lehet ellenálni. egyszerűen beleszerettem.

az étel...akarom mondani, az élet a legjobb játék...

"her remains were spread out like the pieces of a puzzle"

Tall Painting

ez is felkerült a képzeletbeli "meg kell tennem ezt is, mielőtt..." c. listámra. hihetetlenül jól néz ki és annyira egyszerűnek tűnik. szóval majd ha megint előtörne a festékkel pacsmagolni imádó énem, ez lesz az első dolgom.:-)

The Secret Of Kells - Clip 06 - Aisling's Song

"mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve"

Lassan kopnak ki a régi arcok, illatok belőlem. Minden egyes levegővétellel változik valami, egy mozdulat érvénytelenné teszi az összes előzőt, a mondatok magukba fordulnak, megfulladnak még a torkomban. Tükröt tartanak elém, kényszerítenek, hogy belenézzek, hadonásznak és rikoltoznak: nézd, ez vagy te, ez voltál, hova mész, hova lettél. Nem tükör,csak csalóka a foncsor csak higany ötvözet. Fogtál már valaha egy üvegnyi higanyt? Apám nevetett az arcomra kiülő döbbeneten, amikor a tenyerembe tette. Valószerűtlenül nehéz volt. A megszokás hatalma, mennyire erős, nevettem én is vele, mert mást vártam egy olyan kis üvegtől. Mást vártak ők is tőlem. Fényképeket mutogatnak, régi történeteket mesélnek, és pont a lényeget nem értik- azt, hogy múlt időben beszélgetünk, már egy éve. A saját árnyainkkal, emlékeinkkel ülünk a korsó sörök és felesek fölött, a Balaton partján. Régi, megfakult, sárgás képekké válunk mi is lassan. Valaki majd egy könyv lapjai közé rejt minket, ne szívja ki a nap a maradék színeinket és ottfelejt. Lepréselt levendulák és százszorszépek között. A mondatok körülölelnek minket, mindig ugyanazok a szavak, unalomig ismert frázisok. Esetleg egy-két szétkent bogártetem.

Időbe merevedett mozdulatok, egyetlen egy pillanatot megőrizve, már senki nem emlékszik mi történt az előtte levő pillanatban és merre mozdultunk, mit mondtunk utána.

Kokoschka

Bécs

Marseilles

Prága

Lyon

London

Jeruzsálem

Firenze