azt mondtam: én nem érek rá, nekem komoly dolgom van, és mégis: a film / Genszterek fogadója/változatlanul jó volt, meg a "visszatérés" is, az unalomig ismert falak közé, a kihagyhatatlan cinikus múltbapillantással- a maszatos tükörben farkasszemet néztem a gimnáziumi önmagammal az idegesen vibráló neonok fénye alatt- aztán belenéztem a vetítőgép fényébe és csillámló, színes foltokká mosódott minden emlék és ember és csak csendben rágcsáltam a perecet és az epres cukrot, végül megnyugodva konstatáltam- van, ami nem változik: a díszterem székei ugyan olyan kényelmetlenek maradtak.
a hideg szelet sem szeretem, főleg ha dunáról fúj, és a zrínyi utcában igencsak kapkodnom kellett a szoknyám széle után, de legalább az éttermek fóliasátras teraszain iszogató szőke titánok jót derülhettek a bénázásomon, végül a koncert is jó volt meg az irsai is finom fröccsként is, meg az ötkert wc-inek a tapétái is imádnivalóak no meg az anker testvériszocialistablokkos fotelei is a maguk ragacsosságával tökéletesen beleillettek egy ilyen széthulló hét lezárásába.
"...összeránt egy hangulat,
mint só a nyílt sebet ..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése