"hideg a hajnal és süket"

...el is felejtettem már a hajnalok hideg kékjét, a félig leengedett redőnyön át mintha akváriummá változott volna a szobám, súlytalanul lebegtek a bútorok és a körülöttem alvók halk horkolása távoli bugyborékolásnak hatott csak. búra alá kerültem, fuldokoltam ebben a pár köbméternyi hajnali kékségben, ahogy a tüdőmre kúszott. és lassan cseppfolyóssá vált bennem minden, előjöttek régi emlékek, egy mélykék fürdőruha, halak sikamlóssága a hasam alatt, kagylók vágta fehér hegek diagonálban a talpamon, mint egy elromlott iránytű kiakadt mutatója, folyton csak a múlt felé fordul és emlékeztet az olvadó aszfaltú nyarakra, amikor az izzadt combok összetapadnak reggelre,és a fül mellett az állcsúcsig csorog a fülledt vonatokon az izzadság, nem mozdul a levegő kint se és bennem is megreked valami, fülembe tép a mostoha, a drága kürtök búcsuzója...