ma este fűszoknyában fogok ugrálni jobbnál jobb zenékre, kezemben egy napernyős koktéllal, vizipipafüstben a narancssárga "naplementében", és elfelejtem a hétköznapok súlyát, hogy aztán majd a szerda reggeli gyakorlaton kavargó gyomorral és hamuszürke arccal bágyadtan vigyorogjak, és hagyjam, hogy újra nyomasztóan rámtelepedjen a kötelezettségek hosszú sora. de addig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése