"...Amikor az egymásba rakott mélytányérok
ugyanazon a hangon szólalnak meg,
mint egy személyvonat,
nem akarok a közelben lenni..."
...persze, a téma szempontjából teljesen irreleváns, hogy a személyvonat hangja számomra a fékcsikorgás, sziszegés, dohogás, vagy az ütemes kattogás, fém zökken a fémen, esetleg lágy surrogás, a nyugat illúziója de az csak hétvégenként, mert csak akkor járnak az új, piros vonatok. itthon közben porcelán csattan a porcelánon, mert nálunk megvan ez a fehéres csengése ,igaz, évekig üvegből voltak a mélytányérok, de azoknak nem emlékszem a hangjára, szóval csak ez a félős csörömpölés ismerős, a mivanhaeltörik folyamatos szorítása a mellkasomban, mert ezek az új fehérek könnyen kicsorbulnak vagy megrepednek, míg a régieken, az üvegeken, egy karcolásnyi hiba sem volt, de új időket élünk, és most csak azt mantrázom, hogy nem akarok, nem akarok a közeben lenni, amikor...
óh, az élet nem nagy vigalom sehol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése