...
egyszer majd a tenger mellett fogok lakni. a ház fehér lesz, a gerendái recsegni fognak a viharban és a kandallóban fütyülni fog a szél. az ágyamból és az asztalomtól rálátok majd a vízre. a kék összes árnyalatát ismerni fogom. ha kobaltkék, tudom: most hagyni kell, magába mélyed, én nem is érdeklem, csak csendesen nézhetem a partról. az elveszíthetetlent markolászom, ha belelépnék véresre sebezné a lábamat a többi kavics, és kilökne magából. ilyenkor csak a víznek fordulok és végül messze elhajítom-a kobaltkék a néma szakítások ,a lüktető tenyerek és a sószagú nyirkos hajlatok színe,ez Picasso Tragédiájának színe. ha azúrkék, bártran a hullámok közé vethetem magam, egyszerű közhelyekké válunk az egymásra boruló tarajok hullám völgyeiben. ha épp ultramarin kék, tudom, hogy titokban lazúrköveket görget magában és a mélyben már a hatalmát fitogtatja. most még nyugodt, alig rezzen a felszín, de reggel hajók gerincét fogja megroppanni puszta szeszélyből. derült délutánokon az ég kékje lefolyik a lábam elé, vagy a tenger színe az égre ragyog, nem tudom pontosan megállapítani, ilyenkor majd kiúszom jó messzire, hátha megtalálom azt a titkos határvonalat, a görbületen átbukva, ahol összefércelték a világot, és egy apró hasadékon át kileshetek a tengernél is végtelenebb valamibe. ha párizsi vagy berlini kék, honvágyat ébreszt bennem és én hűtlen leszek hozzá, és reimsben chagall ablaküvegei előtt állva hagyom, hogy rám boruljon ez a csipkézett kék búra, majd körém záruljon a katedrális. a süket csöndben lubickolok majd, épp mint a tengerben, csak a vér dobol a fülemben, és legközelebb az arcod éle és a turneri kékeszöld szemeid helyett arra gondolok majd, hogy száz évig épült az idén 800 éve elkezdett főhajó. és csak a szemem sarkából figyelem a rádvetülő kékes árnyékokat, ahogy minden mozdulattal átfestenek téged is,egy soha nem ismert arcodat mutatva. de akkor már mestere leszek a színeknek, és tudni fogom, hogy ilyenkor az én szám szegletében is ultramarinkék mosoly bujkál, míg a csuklómon az erek acélkéken ragyognak át rózsaablakok félhomályában.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése