2011. december 31., szombat

The Unbearable Lightness of Being

elvesztettem (nem, nem azt, amit a keszkenős lány a dalban- itt összekacsintás), hanem  a maradék illúzióimat vesztettem el, tökélyre fejlesztettem a cinizmusomat, hánytam az aradi tizenhárom emlékműve mellett,  sok büntetést fizettem a könyvtárakba, de az ellenőrök nem kaptak el,  pusztítottam a májamat, egy utolsót buliztunk a zpben, egyre rövidebb a hajam, nőttem fél centit, de nem híztam egy dekát sem, megszerettem a whiskeyt, sétáltattam kutyát, írom a szakdogám, volt halálfélelmem, láttam napfelkeltéket budai erkélyről, szereztem újabb hegeket, sikerült megállnom  a szörfdeszkán, átgázoltam embereken, /és még nevettem is hozzá/, ja igen, sokat nevettem, felfrissítettem a latin tudásomat, megtanultam isteni pizzát sütni, kaptam egy piros moleskine-t, összetörtem egy fényképezőgépet, betörtek hozzánk, rengeteget olvastam, jelmezes bulikba jártam, összefirkáltam egy vonatablakot, ppk-ra is járok órákra, életemben másodszorra  cigiztem, idegeneket követtem az utcán, megtanultam begyújtani a kályhába, csináltam Tumblr-t, (meg twittert is , de oda elfelejtettem a jelszavamat), nem jártam filmklubokba, nem kezdtem el franciául tanulni...és most rohanok öltözködni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése