...hazudozom, tudtátok? ott csalok, ahol tudok. megrögzött hamiskártyás vagyok, akit a játékszenvedélye fűt, vagy színész, aki elveszett a szerepek között, az álarcok alatti őszinte grimaszok torzulása már nem üt át a maszkon, sima az arcom és tökéletes. szabályos a légzésem, egyenletes ütemben ver a szívem. szemem se rebben. a szemetekbe hazudok, nevetek rajtatok, és ti nem veszitek észre? és nem tudhatjátok,most igazat mondok-e, persze, ti nem ismeritek a : Minden krétai hazudik” - mondta valamikor egy krétai egy athéni tudósnak- féle formális logikai paradoxonokat és buktatókat, de ez most túl messzire is vezetne...
...simulékonyak vagytok, lekerekített kövecskék, ami meglapul egy puha meleg tenyérben. a tétovázás vagytok a tengerparton, el nem dobott kövek, nem a természetet megcsúfoló víz felszínén pattogó kerek lapocskák, ó, nem. ti elnehezültök az emlékektől, fényesre koptok egy érintés alatt, nincs néma szakítás és tengerzúgás, és persze Pilinszkyt sem érzitek ki a megránduló ujjak görcsös szorításából és a talpak csikorgásából a vizes parton....
...micsoda fények...a karikagyűrű csillogása az ujjadon- hülyén áll a kezeden minden gyűrű, csúnyák az ujjaid, és mégis határtalnul boldog vagy- ez a behatárolható boldogság, a közösen vásárolt jellegtelen étkészletek és pozdorja bútorok halk koccanása és recsegése-ez mindig idegen lesz tőlem.lecsavart lángolás, megszelídített erdőtűz?...
...a szemüvegeitek, nézzétek, ezek is milyen lekerekítettek- keretbe foglalják az idegenül ismerős vonásaitokat, eltorzítja az arcotokat. igen, szeretlek lenyűgözni titeket, eljátszogatni köztetek elvekkel és érzelmekkel, megbotránkoztatni...
...tükröt tartok neked is, kamaszkorom félistene, a Nagy Lázadó- micsoda ostoba szavak, csak egy elhanyagolt gyerek voltál, akinek többet engedtek. most nézz rám- minden vagyok, ami valaha te akartál lenni, amit meg akartál szerezni tőlem. ugye tudod, kiről beszélek, tudom, hogy tudod, ne sunnyogd el, a szálkás betűk- a kupacnyi levelek- minadz amiről te nem tudhatsz, mert ez a mi titkunk,a mi világunk...
...és te, te másik. talán ott vagyok, ahol neked kéne lenned, tehetetlen düh, tudom, érzem persze, a bőrömön is, elcsúszott életek, talán nem is ismerlek titeket- kik vagytok- az arcotok igen, az már több, mint egy évtizede is kísért. ki nem mondott szavak hálót fonnak körénk, évtizedek alatt felgyülemlett mozdulatok és félszavak határoznak meg minden újabb pillanatot- lejátszott meccsek, elírt életek, szétszálazhatatlan gubancok. mint amikor a fa törzse belenő a felsővezetékbe.igen,ti felsoroljátok a szerelmeimet, kronologikus sorrendben, a bizonyítványomat is kívülről fújjátok, a Tisza-cipőim színeit is, ismerjük egymás lakásait és nyaralóit szerte a Balaton-parton, láttatok meztelenül és hánytattatok már, fölöttem térdelve a hajam markolva, és én is meg tudom mondani, melyik évben milyen mintájú volt a fürdőruhátok, melyik oldalon eveztek a kenuban, hány sör a rekordotok, kinek a vérét szeretik a szúnyogok, és én is fel tudom sorolni a szerelmeiteket, az összes elveteket és ismerem a testvéreiteket is...de minek?
...minek pazarlok rátok szavakat?...
