2012. február 23., csütörtök

indokolatlan nevetés

Ahol a test makacs szótlansága
mögül már kihallatszik a lélek érthetetlen
hadarása, én oda készültem.

...

Aztán a megperzselt bőr kesernyés illata,
ami lassan betölti a teret.
Legvégül pedig ez az indokolatlan nevetés,
nem az én hangom, de belőlem jön,
élesen, csattogva, akár egy olló.


Krusovszky

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése