képzavar

az íze sokáig visszhangzott a számban

no sleep...

oké, ha ébredéstől számítjuk, most járok 24 óránál. és három kávénál. a tragédia az, hogy már csak 3 kapszula Nespresso maradt a házban. és hogy a 70 000 karakterrel csak a szakdolgozat 3/5-nél járok. és már vagy másfél órája csipognak azok a rohadt madarak...

de jó is lesz nekem, ha ezen túl leszek...micsoda lelki tehertől szabadulok meg.(és mennyire be fogok rúgni.és milyen jót alszom majd.)

 Dum spiro, spero.

The Secret World of Arrietty - Arrietty's Song

Spirited Away OST - The Name of Life

az a fránya diploma

csak ezek az átlagos dolgok nem mennek. leül.kussol. ír.olvas.ír. karaktereket számol.mondom ül.MONDOM ülsz a seggeden és gépelsz hajnalig. nem, nem mész le csokiért...futni sem akarsz épp most elkezdeni. körmöt sem kell lakkoznod. nem, nincs rendetlenség és takrítani sem kell. túlélni kell, ez van most, te is szent cél aranyozott betüi lebegjenek a szemed előtt. és Prága. a tavasz Prágában. azaz inkább már nyár. nyáron még úgysem voltam ott. csak télen, aztán ősszel, tavaly meg tavasszal. És Tatjanával se voltam  még ott.Mi vagyunk a mindent az utolsó utáni pillanatra halasztók koronázatlan királynői. most, mi van, ülök és írok, nem??? na, back to work. 35 524 karakter van megszerkesztve. és még sehol sem járok...

Martha Argerich play Chopin "Polonaise N°6 l'heroique"

és egy kis komolyzene mára, így az jjeli szakdogaírás mellé...

Hotel Chevalier by Wes Anderson

"...So look into my face Marie-Claire
And remember just who you are
Then go and forget me forever..."

"...S ha kérdi valaki: “ki vagy?”, feleld: “ki, én-e?
én senki”, mint Odüsszeusz, becsapva Polüphémoszt..."


Joszif Brodszkij

Egy női fenék története, avagy mi lett a vőlegénnyel?

Mindig azt szajkózzák, hogy a cím, a figyelemfelkeltő cím, az, az kell, az a legfontosabb. Hát tessék: van benne nő ,egy kis perverzitás, és egy férfi is, a háttérben esküvő-ez már izgalmas, de vajon mi a köze egymáshoz a kettőnek, vajon házzaságtörés- házasságszédelgő-, vagy egy fülledt nászéjszaka...nos, kiábrándító, tudom, de egyik sem. Csupán egy görbe éjszaka történetének keretét adják, a nő csak festmény egy Nagymező utca beli szórakozóhely falán, a vőlegény meg, nos ezt majd később...

Vannak kérdések, amikre nem is akarjuk tudni a válaszokat, meg valójában nem is léteznek, mármint a válaszok.Igazándiból a legjobb az lenne, ha magát a kérdést is elfelejthetnénk, de sajnos pont az ilyen jellegű kérdések, megválaszolhatatlanságuk okán állandóan  ott nyüzsögnek a tudatunk előterében, aztán ahogy részegedünk, a nyelvünk hegyén, és végül ki is buknak belőlünk . A vőlegény sorsa még megválaszolható lenne, de senkit sem érdekel. Ahogy a menyasszonyé sem, azaz mire mi oda értünk éjjel 1 után, már ifjú ara volt, aki a pultos srácokkal flörtölt igen intenzíven. A tiltott gyümölcs édessége, akartam mondani, de összakadó nyelvvel valami olyasmi lett a végeredmény hogy : miérthiszimindenkiazthogyalmavolt- levegő- amikorcsakannyitírnak-hogygyümölcs...blablabla. És a dolog teológiai vonzata került előtérbe, azaz Isten megtiltja, hogy egyenek, mert az rossz, és rossz lesz nekik, ha a tudás fájának gyümölcsét megkóstolják.Mindezt úgy, hogy MÉG nem ettek belőle, ergó fogalmuk sincs a jó és rossz közötti különbségről. De nagyon elkanyarodtam, vissza a legelejére. Mint a Donnie Darkóban, amikor hirtelen újra ott fekszik az ágyában, és eszelősen vigyorog. 

Este fél kilenc, koncert, festett nő árnyékában ülünk, fogynak a whiskeyk, sörök, roséfröccsök, sokan voltunk, Tatjana és az unokatestvérei, félidegenek, távoli ismerősök, barátok. Tatjana vett új ruhát körbefonták a pasztellszínú virágok, tökéletes volt a sminkje, az asztalnál ülő férfiak féloldalas mosolyai is beleakadtak a hajába, de jólállt neki mindez, még a tompa fényeket is rásztabták a teremben és a pulzáló fájdalom is néha enyhülni látszott, de az éjjeli Nagymező utcában minden olyan csalóka, még a Moulin Rouge vöröses imbolygása is, ahogy a kivillanó melltartópánt átvszi a színét, kontraszt a hófehér bőrrel,és Tatjana tudja, hogy eltékozolt szépség minez, mert a férfi úgyse jön már, se ma, se holnap-ha elhagy egy évre, elhagyom én kettőre, ha elhagy kettőre, elhagyom én örökre- dúdoljuk az elhagyott szeretőinknek is ott legbelül, de persze tudjuk, a légyeg épp az elhagyhatatlanságuk. 

És ülünk a pesti éjszakában, egy horthysta tábornok dédunokája, menekült orosz arisztokratanő unokája, akikkel a németek a saját sírjukat megásatták, és csak valami csoda folytán menekültek meg és Fidel Castro majdenszívsebészének unokája, micsoda gyönyörű szövetet adunk mi ki, szebbet mint Szindbád mellényének egymásba csavarodó bordó és narancs indái, ezek a pest éjszakák fonnak össze minket, a szőke két hasonló árnyalatát, ezek az éjszakai fények vonnak glóriát a fejünk köré, ebben ragyogunk mi.

Keresem a festmény alkotóját és címét, ami alatt ültünk, Jean- Aguste Dominique Ingres, egy ragyogó nő árnyékában/freudi elszólás- ágyékában/ ültünk, a válla fölött tekintett hátra, de nem ránk nézett, még ha tudta is, hogy ott vagyunk, nem akart zavarba hozni minket a tekintetével- hogy tudja, hogy mi nézzük- csak tűrte a tekintetünket, az irigy csidálatunkat,egy apró mozdulat és mindent láthatnánk belőle, de így csak a melle ívét nézhetjük és az apró talpakat meg a fél arcát. Valakit vár,és amíg ő nem jön, addig mással nem is foglalkozik. Mi nem érdekeljük. Talán tanulhatnánk tőle valamit-

monológ magamról

A kettes számú félállandó lakhelyemen, ami mellesleg egy rendelő/ igen, nekem a gyerekkorom részét képezi a fertőtlenítő szag, a kompresszor zúgás és a fúrók halk berregése. ami másnak maga a rémálom, az engem megnyugtat, otthon, édes otthon, bár régen nem itt volt a rendelő, hanem pár utcával odébb, a Ferenciek terén, ahol akkor laktunk, és csak olyan 10 éve lett szétválasztva a kettő, de az illatok és emlékek alig fakultak/szóval ebben a rendelőben a hűtőben tömőanyag izű lesz a meggyespite és az ottfelejtett szendvics is, és két nagyon hangos olasz lány lakik a szomszédban, de az is lehet, hogy csak egy, de az folyton telefonál, még úgy is hallom, hogy a lakásunk fala nem is szomszédos, mert köztünk van egy folyosó, szóval hallgatom ezt a pörgő idegen nyelvet, ami az ő szájából nem is dallamos, és arra gondolok, hogy az előző tulaj milyen csendes volt, egy elvált férfi, borkostoló volt, vagy valami hasonló, valaha még a nevét is tudtam, egyszer adott egy üveg nagyon finom bort, aztán rá két hétre meghalt szívrohamban.

Politikai affaire?

A világ halad.

(Már úgy értem, az országhatárokon kívül. És nem visszafelé az időben.)

Üres óráimban(muhaha) olvastam valami blogon a kommentháborúban, és eddig ez a nap mondata. de eleget is szennyeztem az agyamat a napi politikával, megyek vissza az innen sokkal szebbnek tűnő boldog békeidők korába.

Politikai affaire. Sima Ferencz országgyűlési képviselő a képviselőházban csütörtökön elmondott beszédjéből kifolyólag közte és Vadnay Andor csongrádi főispán közt éles szóváltás folyt le a képviselőház folyosóján, minek következtében Sima Ferencz, Babó Emil és Deésy Zoltán képviselők által provokáltatta Vadnay főispánt, ki a maga részéről Dániel Gábort és Fekete Mártont nevezte meg segédekül.

(Magyarország, január 26.)

na erre varrjanak gombot...:-)

alvó állatok bőre

Egészen kora hajnalban, mikor az óralapok fehér ölében szundító sovány mutatók igyekeznek még az emberekkel elhitetni, hogy éjszaka van, s csak a láthatár reszketése jelzi( semmi fény, csak éppen a sötétség belső reszketése- alvó állatok bőre borzong meg néha így), hogy az új nap elérkezett, egy lovas állt meg a városház kapuja előtt.

Szentkuthy M.: Fejezet a szerelemről

sütemény dilemma

ha kultúrember módjára, villával eszed a mandulás-túrós süteményt sokkal nagyobb a veszteség(értsd: lepergő pirított mandula darabok, sült szélek-szóval épp a legjava), mintha csak úgy, kézzel majszolnád a pult mellett állva.

vasárnapi családi ebéd alatti sirámainkat olvashatták