Egészen kora hajnalban, mikor az óralapok fehér ölében szundító sovány mutatók igyekeznek még az emberekkel elhitetni, hogy éjszaka van, s csak a láthatár reszketése jelzi( semmi fény, csak éppen a sötétség belső reszketése- alvó állatok bőre borzong meg néha így), hogy az új nap elérkezett, egy lovas állt meg a városház kapuja előtt.
Szentkuthy M.: Fejezet a szerelemről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése