A kettes számú félállandó lakhelyemen, ami mellesleg egy rendelő/ igen, nekem a gyerekkorom részét képezi a fertőtlenítő szag, a kompresszor zúgás és a fúrók halk berregése. ami másnak maga a rémálom, az engem megnyugtat, otthon, édes otthon, bár régen nem itt volt a rendelő, hanem pár utcával odébb, a Ferenciek terén, ahol akkor laktunk, és csak olyan 10 éve lett szétválasztva a kettő, de az illatok és emlékek alig fakultak/szóval ebben a rendelőben a hűtőben tömőanyag izű lesz a meggyespite és az ottfelejtett szendvics is, és két nagyon hangos olasz lány lakik a szomszédban, de az is lehet, hogy csak egy, de az folyton telefonál, még úgy is hallom, hogy a lakásunk fala nem is szomszédos, mert köztünk van egy folyosó, szóval hallgatom ezt a pörgő idegen nyelvet, ami az ő szájából nem is dallamos, és arra gondolok, hogy az előző tulaj milyen csendes volt, egy elvált férfi, borkostoló volt, vagy valami hasonló, valaha még a nevét is tudtam, egyszer adott egy üveg nagyon finom bort, aztán rá két hétre meghalt szívrohamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése