tavaszvég

persze, hogy csak  csokit sikerült elfelejteni venni...de vígaszdíjként már vagy három perce csak szivecskéket húzok a kekszek közül. zöld tea- kávé-fekete tea maszatokból sormintát csinálok a jegyzeteken. holnap véget ér ez a tavasz is.

lucky

nos igen, nagyjából ezt csináltuk napokig. lehet irigykedni. 

meg persze jártuk a várost a kis piros topánjainkban, hallgattuk az utcazenészeket, hajnalban a Vencel téren kolbászt ettünk, abszinttol részegen a WC falának dőlve- hogy igazságtalan az élet, de a mi javunkra-és csak ragyogott a szőkeségünk a macskaköves utcák felett, hát mégis megszerettelek Prága.

és akkor megint prága. sokadszorra. talán menekülés is az itthon rámtelepedő lelkiismeretfurdalástól, a rám váró feladatok elől

Deák tér és Eiffel-torony

már nem emlékszem a valószínűség számítás rejtelmeire és gyönyöreire, pedig néha jól jönne. például most. kiszámolni, hogy egy majd kétmilliós városban mennyi az esélye annak, hogy este nyolc körül a deákon, a piros és kék metrót összekötő átjáróban szembe sétáljon két lány- egy szőke rövid és egy fekete hosszúhajú- és észre is vegyék egymást és egymáson az ugyan olyan Eiffel tornyos pólót és összemosolyogjanak. mennyi az esélye, hogy pont aznap dönt úgy mindkettejük, hogy ezt veszik fel, a véletlenek micsoda játéka az idővel és térrel és lehetőségek végtelenjeivel?

Joy Division - She Lost Control

te már örökké fiatal maradsz. éppen 32 éve tettél róla.

"Time Doesn't Stand Still"

ahol megszakad. a szív, vagy csak a múlt kontinuitása. a dallam is megbicsaklik, és a bokád is, néha, ha a járdaszegélyre rosszul lépsz

Sárkányok lélekzése fogy...

Van egy férfi. Azt mesélted. Még éppen fiatal, de a hajtöveiben , a bőre alatt ott bujkál már az öregedés. Amíg simítod a hátát, alattomban őszül egy kicsit, felrepedezik a körömágya, kérgesedik a sarka. Föléd hajol, árnyékot vet a szívedre a széles járomcsontja. Kitapogat az érdes kezeivel a sötétből. A hajdat belegubancolja a borostái közé, elrejti az arcát, beléd bújik. Ezt a taperolást és simítást, a hús lágy érintését soha meg nem unja. Azt mondja fiatal vagy, hízeleg és dörgölődzik, azt mondja Zsuzsanna vagy és kívánatos, húzza elő magából az elrongyolódott hasonlatokat, olyanná válsz majd tőlük, mint az évtizedekig pénztárcákban hordott igazolványképek- gyerekről, feleségről, kutyáról, halott szülőkről- már nem számít. Lassan fakul meg a szíved, lassan kopik el a szerelem a keze alatt. Van egy férfi. Nyugtatod magad. Legalább van. Még ha nem is az egyetlen. 

még több prága

Drága Kornéliánk újra útra kel. 

prrrr..prrrr...

azok a lányok

azt hiszem mi vagyunk azok a szőke lányok, akiket a többiek általában csendes irigységgel, titokban utálni szoktak. akiknek mindig minden sikerül végül. akik nem szakadnak bele az életbe, hanem elégnek benne. 

Cseh Tamás Tangó

Légy ma gyerek és játssz megint velem!
Emlékezz, ahogy én emlékezek

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az idő nincs hályog alatt, hogy a tangó divat.

Légy ma gyerek és bújj függöny mögött
Lessünk meg azt, hogy
Díszbe öltözött anyánk Tóth úrral diskurál
Míg apánk a jövőnkről politizál
És minden kéz pohárra tapad, hisz a tangó divat!

Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

Légy ma gyerek és játssz megint velem
Emlékezz, ahogy én emlékezek
Játsszuk újra el, hogy semmiről sem tudunk
Tegyünk újra úgy, hogy semmiről sem tudunk
Mások játszanak, s mi lessük függöny mögül
Míg a régi régi tangó hegedül
Játsszuk ma újra el, hogy mindenki másról beszél
Egy néhány hír foszlányt hoz fülünkbe a szél

Játsszuk azt, hogy félünk megint
Játsszuk azt, hogy játszunk megint

Hogy az időre hályog tapad, hogy a tangó divat

négy év

A Trefort kertet ellepték az érettségizők.  Sweet. Négy esztendőm hatalom, négy esztendőm nem adom. Úristen, négy éve volt...

mais où sont les neiges d'antan

A fortepan veszélyesebb, mint a tumblr...Beszippant és nem enged. Elmerülök az abroncsos szoknyák, kontyok, pödört bajuszok, majd trabantok, kartonruhák, hullámzó tengerében. Idegenek szobájába lesek be, udvarokba és nagyszobákba, családi ünnepek és már régen lerombolt, átépített házak falai között járok. Régen halott férfiak félmosolya igéz meg...de itt minden örök és pillanatnyi.

"mais où sont les neiges d'antan"

egy-egy kép a hetvenes- nyolcvanas évekből olyan, minta egy Cseh Tamás dal közepébe csöppentem volna.

Moonrise Kingdom - Official Trailer [HD]

mindenképpen...juhuhhúúú...