meg persze jártuk a várost a kis piros topánjainkban, hallgattuk az utcazenészeket, hajnalban a Vencel téren kolbászt ettünk, abszinttol részegen a WC falának dőlve- hogy igazságtalan az élet, de a mi javunkra-és csak ragyogott a szőkeségünk a macskaköves utcák felett, hát mégis megszerettelek Prága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése