A fortepan veszélyesebb, mint a tumblr...Beszippant és nem enged. Elmerülök az abroncsos szoknyák, kontyok, pödört bajuszok, majd trabantok, kartonruhák, hullámzó tengerében. Idegenek szobájába lesek be, udvarokba és nagyszobákba, családi ünnepek és már régen lerombolt, átépített házak falai között járok. Régen halott férfiak félmosolya igéz meg...de itt minden örök és pillanatnyi.
"mais où sont les neiges d'antan"
egy-egy kép a hetvenes- nyolcvanas évekből olyan, minta egy Cseh Tamás dal közepébe csöppentem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése