életem nagy anomáliája, azaz milyen is az emberi természet. tegnap jobban örültem a jéghideg málnakrémlevesemnek* (ami kétségtelenül a világ legfinomabb krémlevese volt "a" Levesből), mint a ténynek, hogy diplomás lettem.
*tudni kell, utoljára ötévesen ettem gyümölcslevest, meggyeset. vagy 3-4 hatalmas tállal benyomtam, és azzal a lendülettel ki is hánytam az egészet. azóta a közelébe se mentem, de úgy éreztem, most 22 évesen itt az ideje egy második esélyt adni a dolognak. és befektetett bizlmam megtérült a Múzeum -kertben üldögélve boldogan kanalaztam a halványrózsaszín csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése