heveny emberundor

most épp igazán nem vagyok gonosz(kodó) hangulatomban, inkább csak agonizálok, de ez... heveny hányinger kap el, ha a "párocskákat" nézegetem fb-on. nem, nem az irigység szól belőlem. de ez szánalmas. rossz minőségű önfotók, a kinyújtott karok kis sonkái is belelógnak, héttérben Auchan polcsorok vagy autóbontó. ha  200 kiló felé közelítesz nem menő, és nem bájos olyan képet kirakni amin egy hatalmas pizza előtt ültök, vagy aláírni, hogy vacsorát vesztek épp(koviubi, ubisali- ettől meg még külön kiráz a hideg), hanem szimplán visszataszító. hiába mosolyogsz bele a kamerába a "pároddal". ezt a szót is de rühellem. igen, nekem is volt párom, óvodában, akinek meg kellett fogni a kezét miközben a menzán álltunk sorban vagy múzeumba mentünk. bár a "szerelmemmel" is ugyan ilyen szörnyű. "szerelmemmel 27 hónapja együtt". ÉS??? mármint értem én,  biztos nagy szó, meg szereted a többiek arcába tolni, hogy már huszonhét hónap, de könyörgöm, 10 ilyen képet feltölteni?  igen, megértettem, és látom, hogy végre van barátnőd, de emlékszem még rád 5-6 évvel ezelőttröl is, emlékszem a szánalmas próbálkozásaidra is. szóval nem bírom az embereket. le kell tiltani mindet a francba. így legalább amíg itthon vagyok, nem érnek ilyesfajta megrázkódtatások. a való életben meg, nem tudom... átmegyek majd az út túloldalára. borzasztó, tudom , tudom: first world problem...megyek is inkább Murakamit olvasni.