PéJé

1921. november 27.

Pilinszky.

Épp kiláboltam a kamaszkorból, ebből a bizonytalan, nyákos mocsárból. Épp szerelmes voltam, de már elhagytak. Évekig minden nap magamnál hordtam a kötetét. Olvastam vonaton, buszon, sportpálya szélén, farakáson, tetőn, fizika dolgozat alatt, zuhogó esőben. Nem is tudom, melyik a kedvenc versem tőle. Mindegyiknél ott van már az én életem is a sorok között.

Landolás

Holnap!(azaz mire ezt összehoztam Ma!)

Holnap egész nap rohangálni fogok. A reggeli órám a Várban lesz, hol máshol, onnan szerencsére az OSZK közel, aztán a cuccaim ledobni, aztán tovább franciára, aztán vissza,  átpakolni a bőröndbe, végül reptér és este 10-11 körül landolás, aztán rohanás a szállásra. Yay. De ez már a jó része. Majd gyakorolhatom az "embrionális állapotban leledző" francia tudásom. Ezzel a gyönyörű szókapcsolattal ma találkoztam a levéltárban. Felröhögtem. Persze nem toltak le hangoskodásért, mert az agresszív és nagyothalló bácsika messze túlordított engem.

Vajon mi a logika abban, hogy a Nyugatinál még csak 135 forint a sajtos pogácsa, de az Árpád hídnál, ugyanazon lánc üzletében már 145 forint? Na mindegy. És még rosszul is adnak vissza. 

Ez a szemeszter kicsit olyan, mint Frodóék útja Mordorba. “One Does Not Simply Walk into Mordor”. Megint túlvállaltam magam. 

Ma!

este már Párizsban. harmadszorra. yey:-)

...és láttam párist és nem láttam semmit ...

Kopár is

Cornelia megint útra kel.  Egy hét múlva már a manzárdtetők ezüstszínű városában fog téblábolni. Újra. Visszatérni mindig jó.

Ott ahol a hétköznap káosza, a raccsoló h-k és zs- és ö-k mögött valami megtervezett, hajszálpontos és grandiózus rend uralkodik. Sugárutak metszésében és tengelyekben nincs hiány és ezekre felfűzhetővé válik az én széteső életem is.

"Káprázva nézzük roppant fényedet,
ha most szived hozzánk kopár is"

Az utolsó dzsentri

Válság van- mondá apám, majd letört egy darab camembert sajtot a vörösboros szarvassonka mellé.

Mindig is éreztem valami mély szimpátiát a dzsentrik iránt.

bürokrácia

nincs még egy olyan istenverte, átkozott valami, mint a bürokrácia. ja de, a MÁV. ember legyőzettél, összetörettél...de legalább valaki élvezné, ha lenne a rendszer mögött egy kéjesen nevető főgonosz.

Másnap

Nem, nem soha többet éhgyomorra, három óra alvás után egy bögre whiskey- kóla. Szégyen- gyalázat, de az utóbbi hónapok alatt kijöttem a gyakorlatból. Komolyan, egy bögre??? De legalább meghallgattuk  a magyar pop-ipar új remekét, a metrómulatóst. Köszönjük. Illetve rájöttem, hogy puszedlit kihányni az egyik legszomorúbb dolog. Olyan, mint egy cuki kismacska halála. Mondjuk amit elütött egy kamion, szétrepesztve a koponyáját.  A reggelről ne is beszéljünk. Az Árpád-hídtól elvergődni a Móriczig egy kis halál. És még a munkába igyekvő emberek is ott lökdösődtek, köd volt a Duna fölött, hideg. Másnaposság. Ja és az "Iskolá"-vá átalakított ex-Tűzraktér, hát nem is tudom...annyira nem nyűgözött le. 

fúj

nem vagyok antiszociális, csak nem bírom az embereket. legalábbis a 95%-át. fúj.

Bonjour Tristesse

Tudom, hogy már volt, de megunhatatlan. Jean Seberg az egyik legkülönlegesebb alak, akit valaha vásznon láttam. A hangja, a haja, a mozdulatai, Van benne valami időtlenség, az örök fiatalság ígérete ,rebellió, lázadás, nemtörődömség és törhetetlen tökély. Egy kis spleen egy kis sznobság, luxus és az irónia mindezzel szemben. 

Kezdésnek

A világ egyetlen értelmes kezdőmondatát már Hajnóczy elhappolta. Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell. Persze vannak még kedvenceim ezen kívül.

„Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.” 

"Ez történt most is: amikor keserűmandula-illatot érzett, az üldözött szerelmek sorsára gondolt."

"I first met Dean not long after my wife and I split up"

"Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg."

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"

"Az örök visszatérés gondolata rejtélyes, és Nietzsche zavarba ejtette vele a többi filozófust: micsoda képtelen gondolat, hogy amit már egyszer átéltünk, egyszer ugyanúgy megismétlődhet, és hogy ez az ismétlődés is ismétlődhet a végtelenségig."

"Raymond Courréges évekig reménykedett benne, hogy összetalálkozik Maria Crosszal, akin olyan hevesen vágyott bosszút állni" 

"Tompán és a fehér felhőrétegeken homályosan átszűrődve derengett a szűk város fölött a téli nap szegényes fénye."

"Gyerekkoromtól fogva sokszor hallottam apámat az Aranytemplomról mesélni. "

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az."

Remember, remember the 5th of November

antagoniste

nem értem, te miért a hajnalokat

amikor én az éjszakákat szeretem

benned ezt az elviselhetetlen

ellentétét önmagamnak

Amy Pond és tsai

Volt egy buli, ahol végre Amy Pondnak öltözhettem, bár Doktor nélkül /helyette lett egy lézertekintetű repülő békám, de ezt inkább hagyjuk/. A nagy kérdés viszont most az, hogy a poszt- halloweeni szellemjáráson ugyan mi legyek? van egy hetem kitalálni. valami rémisztő, mint a Népszínház utca sötétedés után. 

Anna Karina - Ma ligne de chance

Anna Karina - Jamais je ne t'ai dit que je t'aimerai toujour

I never told you I'd love you all my life. Oh my love, you never swore to adore me all your life. We never made promises like that, knowing me knowing you. We never thought we ever would be caught by love fickle as we were. And yet, and yet, step by step, without a word between us, bit by bit, feelings slipped between our merry mingle bodies and words of love rose to our naked lips. Bit by bit lots of words of love began to mingle gently with our kisses. How many words of love? I never would have thought I'd always want you. Oh my love, we never would have thought we two could live together and not get bored. Wake up every morning and be just as surprised to be just as happy in the same bed, desire nothing more than that oh so banal pleasure of feeling so good to be together. And yet, and yet, step by step without a word between us, bit by bit our feelings bound us tight in spite of ourselves, bound us tight forever Feelings stronger than any words of love known or unknown. Feelings so wild and so strong. Feelings we never thought were possible before. Don't ever promise to adore me all your life. Let's not make promises like that knowing me knowing you. Let's keep the feeling that this love of ours, this love of ours, will be short and sweet...