A világ egyetlen értelmes kezdőmondatát már Hajnóczy elhappolta. Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell. Persze vannak még kedvenceim ezen kívül.
„Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.”
"Ez történt most is: amikor keserűmandula-illatot érzett, az üldözött szerelmek sorsára gondolt."
"I first met Dean not long after my wife and I split up"
"Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg."
"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"
"Az örök visszatérés gondolata rejtélyes, és Nietzsche zavarba ejtette vele a többi filozófust: micsoda képtelen gondolat, hogy amit már egyszer átéltünk, egyszer ugyanúgy megismétlődhet, és hogy ez az ismétlődés is ismétlődhet a végtelenségig."
"Raymond Courréges évekig reménykedett benne, hogy összetalálkozik Maria Crosszal, akin olyan hevesen vágyott bosszút állni"
"Tompán és a fehér felhőrétegeken homályosan átszűrődve derengett a szűk város fölött a téli nap szegényes fénye."
"Gyerekkoromtól fogva sokszor hallottam apámat az Aranytemplomról mesélni. "
"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése