Cornelia megint útra kel. Egy hét múlva már a manzárdtetők ezüstszínű városában fog téblábolni. Újra. Visszatérni mindig jó.
Ott ahol a hétköznap káosza, a raccsoló h-k és zs- és ö-k mögött valami megtervezett, hajszálpontos és grandiózus rend uralkodik. Sugárutak metszésében és tengelyekben nincs hiány és ezekre felfűzhetővé válik az én széteső életem is.
"Káprázva nézzük roppant fényedet,
ha most szived hozzánk kopár is"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése