A Hobbitról is akartam még időben írni valamit. Persze premieren néztük, hajnali fél négy körül másztunk ki elzsibbadt lábakkal a moziból. Szóval, Martin Freeman-t az atyaúristen is erre a szerepre teremtette, imádnivaló volt, mint mindig, Richard Armitage pedig kamaszkori nagy szerelmem. De a filmről- talán az volt a baj, hogy tudtuk előre, mi fog történni, olvastam a könyvet, rengetegszer láttam a Gyűrűk urát, ezért hatástalanok voltak azok a jelenetek, ahol titokzatoskodnak, hogy valami sötét erő készülődik, senki sem tudja mi az, stb. Mert az éreztem, a film inkább erre van kihegyezve, a gonosz ébredésére, és néha elsikkad e mellett az, hogy ez valójában Bilbóék kalandja, a törpök hazakeresése. Persze, nagy lehetett a nyomás a rendezőn és sleppjén, hiszen mindenki egy új Gyűrűk Urát várt, de ez nem egy olyan volumenű történet, sajnálom. Mintha néha nem tudták volna eldönteni, hogy most komor akciófilmet csinálnak fantasy-val keverve, vagy vicceskedő road movie-t. A látvány természetesen lélegzetelállító volt, ezt sikerült hozniuk, de néha érezhetően csak húzták az időt. Nem értem, minek kellett három részre bontani (jó, persze értem, tripla bevétel), de kettő is bőven elég lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése