Csillagok

Carlos de Oliveira

Csillagok

Az ég kékje az ablakra zuhant. Megszédülés, kétségtelen. A csillagok most a fény sűrű gyújtópontjai, az üveg változékony áttetszősége hol magába szívja, hol szétteríti sugaraikat. Tehát nem csillognak.
Felhívom egy asztrológus barátomat:
– Nos tehát?
– Megállt az égbolt. Itt a világvége.
Egy másik barátom viszont, a játékfeltaláló, azt mondja:
– Ne beszéljen ilyeneket. Csak hajtsa kissé oldalra a fejét, változtasson a látószögön.
Követem a tanácsát: a csillagok pedig egy robbanással ismét felragyognak, sugaraik nekiütődnek az ablakkeretnek, mely akár egy gyermekrajz szegélye is lehetne.