egyszer azt mondtad, a félprofilom
marcello mastroiannit idézi. bókolni akartál, mert őt imádtad, engem meg persze
még szeretni se nagyon tudtál- de tekintve, hogy nő vagyok, bár akkor még csak 14 éves- inkább vérig sértettél. miattad háromszor megnéztem a dolce vitat, pedig hibás volt kópia, amiről átmásolták, és frusztrált anita
ekberg dús keble, tizenöt se voltam, és a közelébe se érhettem mafla kamasz
testemmel. azóta én is felfedeztem, hogy ha a súrlófényben egy bizonyos
szögben megdöntöm a fejemet, és szomorú dolgokra gondolok, olyanokra, hogy már
sosem leszek fiatalabb, mint abban a pillanatban vagyok, akkor igen, tényleg
hasonlítunk. vagy már túl sokszor láttam az elmúlt hét évben a filmet, és mint
egy maszkot, magam elé tudom akasztani mastroianni grimaszait is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése