A szocialista játszóterek gyermekei vagyunk. Pattogzó festékű, rozsdafoltos szovjet űrhajóra emlékeztető tákolmányok, sátras és homorú mászókák, amikről mindenki legalább egyszer leesett és annak a mai napig megvan a nyoma. A libikókák még keményen csapódtak a földhöz, legfeljebb 1-2 kiszuperált autógumi tompította csak az ütődést.Van akinek a foga tört bele, van akinek a karja- nyílt törés,ronda volt, vagy csak a hegek a csípőjén emlékeztetik...Idén nyáron, az Ipoly- mentén, vízitúrán amikor estefelé félrészegen kikötöttünk, még felfedeztünk egy ilyen nem eu- komfortos játszóteret, el is neveztük szovjet-komfortosnak, a mászókákra aggattuk száradni a ruhákat, fölkötöztük a cipőket, libegni a tetejére, majd letelepedtünk pálinkázni alájuk. Az emlékeinkben sokkalta magasabbak voltak és most csalódottan sandítottunk felfele rájuk, minden egyes korty közben. Nem tudom, milyen csodára vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése