Megborult a kozmosz rendje - egy pogácsát a tetejével kezdtem el enni. Persze az is közre játszhat, hogy így este 8 előtt két sörtől sikerült berúgnom, és Hajnóczy Pétert olvasva várhatok a lassan melegedő lakásban Szindbádra, mert L. Csepel-alsón jár már. A kedvesség álarca mögött mennyi-mennyi intrika és húbazdmeg. Nem egymás felé, hanem a hátunkat egymásnak támasztva a világ felé. Ilyen barátja sincs mindenkinek. Úgyhogy éljen az áldott részegség, a Csendes és az enyhe tél. Meg az új fényképezőgépem, ahogy a lencse és a szemem közé beszoríthatom a várost. na Hajnóczy most ugrana le a legközelebbi borkimérésbe az újabb adag szürkebarátért, vicces a vonaton olvasni azt, amikor a temetőben, szilveszterkor mínuszakárhány fokban egy sírhanton döngeti (milyen abszurd szó) a felesége (aki amúgy kurva) barátnőjét. Úgyhogy mi itt, a belvárosi jólétben puhányak és kispályásak vagyunk. Bár sűrűn gondolok a hóba rejtett három üveg hűlő száraz pezsgőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése