Valahogy mindig a filmzenéknél kötök ki. Ezt is imádom. Patetikusan énekelni a legjobb, eltúlzott grimaszokkal és szívre szorított kézzel. Na de a filmről. azon túl, hogy awwww...valami konstruktívat is. Ha eddig nem lettem volna oda Christoph Waltzért, akkor most vesztem volna el. De ez is tárgytalan, mivel már régóta szívembe zártam. Sajnos elfogult vagyok Tarantinoval szemben, úgyhogy nem igazán tudok kivetni valókat felsorolni a filmmel kapcsolatban. A zenék zseniálisak, a vágások is, ahogy hirtelen ráközelít DiCaprio szemeire, imádom. Meg a kosztümök, főleg az a kék libéria, amit Django választ magának, és DiCaprio mellénye. Sok volt a vér? Kétségtelenül. Meg a repkedő húscafatok is. Úgyhogy néha a torkomon akadt a popcorn. De mindenképpen egy még többször meg kell néznem film. A film történelmi és társadalmi hátterét tekintve, szeretem, hogy Tarantino hozzá mer nyúlni ilyen témákhoz- igaz, mi itt Európában nem annyira érezzük, annak a súlyát, hogy húúúú- azt mondják a filmben, hogy nigger, illetve, persze, tanultunk róla, de azok a jelenetek, amikor Django lovagol és az emberek tekintete közben, tengeren innen még ha értem is, nem érzem. De ugyanez elmondható az Inglourious Basterds kapcsán is. Amerikában lehet zsidózni, míg Euróbán ez igen kényes téma. Így kicsit máshova kerülnek a hangsúlyok a filmben, és talán az azért tetszett jobban,mert jobban éreztem a filmet. Ismerősebb volt a környezet, a körülmények, az indulatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése